Putyin mint orosz James Bond vagy Superman

Az orosz elnököt az különbözteti meg leginkább a többi államfőtől, hogy képzett biztonsági tiszt, profi hírszerző, ami hazai népszerűségének egyik forrása is. Vlagyimir Putyint afféle James Bond-aurával övezi, hogy az egykori szovjet biztonsági szolgálat, a KGB tisztjeként szolgált – véli Olga Kristanovszkaja moszkvai elitkutató. „Persze mindenki félt a KGB-től, de az egyszerű emberek, különösen a nők nagyon férfiasnak, okosnak, leleményesnek és titokzatosnak, valamiféle Supermannek találják ezeket a tiszteket – összegezte az ismert orosz szociológusnő egy korábbi kutatásának eredményeit. – Igaz, az értelmiségiek, demokraták negatívan viszonyulnak a biztonsági tisztekhez, de ők kisebbségben vannak.” Putyin nem iszik, nem dohányzik, saját állítása szerint ki sem próbálta a kábítószert, és mesterfokon dzsúdózik. Főparancsnoki minőségében tengeralattjárón éppúgy látni, mint harci repülőgépen. Munkabírása és felkészültsége mély benyomást gyakorol a legtöbb megfigyelőre. Borisz Jelcin, az első orosz elnök fontosnak találta a kemény akaratot is a fiatal Putyinban, amikor 1999 szilveszterén őt ültette a maga helyébe ideiglenes elnökként. „Az oroszok érezték benne az erőt, és megválasztották őt elnökükké” – mondta Jelcin nemrég egy interjúban. Putyin népszerűségének másik forrása Kristanovszkaja szerint a Hamupipőke(„nép fia”)-effektus: a szegény családból származó, egyszerű fiú, lám, a hatalom csúcsára jutott. Szerény, talán nem is nagyon bízik magában, nem igazán szép, éppen olyan, mint mi –- gondolják a hétköznapi emberek Putyinról, aki egyébként gyakran használ népnyelvi fordulatokat. További ok a „Putyin mint tükör” jelenség: mivel az elnök nem határozza meg pontosan az ideológiáját, mindenki saját magát látja benne. „Sok kommunistának rokonszenves, mert baloldalinak hiszik. A liberálisok is néha úgy látják, hogy elég liberális, legalábbis a gazdaságban. Vagyis a jobboldaliak a jobboldalit látják benne, a baloldaliak a baloldalit” – magyarázza Kristanovszkaja. Mások is rámutattak Putyin hibrid ideológiájára, amelyben a cárizmus és az orosz ortodox egyház, a szovjet rendszer és a KGB, valamint a Jelcin alatt bevezetett piacgazdálkodás és a stratégiai szektorok kontrollja keveredik. „Mindenesetre Putyin népszerűséget szerzett gyakorlati politikájával is, amely stabilitást teremtett az olajkonjunktúra talaján: a gazdaság jó állapotban van, a reáljövedelmek növekednek, a kormánynak telik szociális programokra” – mutat rá a szociológus. A Putyin körüli enyhe személyi kultuszt a kutatónő az orosz mentalitás és államiság velejárójának tartja. „Az elit maga táplálja ezt egy olyan államban, ahol hiányzik a hatalmi ágak egyensúlya, ahol hatalmi piramis van, csúcsán az egyeduralkodó cárral, főtitkárral vagy elnökkel, ahol a verseny helyett az alárendeltség és a lojalitás rendszere érvényesül” – jegyzi meg. Ez a fejtegetés elvezet Putyin népszerűségének még egy magyarázatához (amit Kristanovszkaja talán „grandeur effektusnak” nevezne): a nemzeti dicsőség, sőt nagyhatalmi büszkeség felélesztéséhez, rendteremtéssel egybekötve a Szovjetunió 1991-es széthullását követő zűrzavar után.

A szerző az MTI moszkvai tudósítója