Mindennap dobott egy ezrest

Valóban a film láttán jött az ötlet, hogy egy kellemes őszi kirándulást tegyenek Észak-Itália festői tájain?

Igen, ez ennyire egyszerű történet. Nekem is, Mártának is óriási élmény volt a film, és hirtelen mindkettőnkben feltámadt a vágy, hogy milyen jó lenne elmenni. Apukám tengerész volt, hajón is utaztam vele. Később eljutottam Ausztráliába és Kubába is, de a szívemhez Olaszország áll a legközelebb. Ha még egyszer születhetnék, arra kérném a Jóistent, hogy csak oda! Ott ugyanis olyan szabadságot, olyan szeretetet érzek, mint sehol másutt a világon. Ott még a szegénységnek is jobb szaga van. Pisába repültünk, Lajaticóban volt a szálláshelyünk, onnan utaztunk mindennap máshova. De azon a kis helyen is minden olyan elbűvölő volt! Egy kapubeállót is megmentenek a rozsdától, hogy szép legyen. A házfalakból szobrok lógnak ki. Valahogy odapréselték őket. Szempárokat is láttunk a falakon. Ott minden olyan emberi. Megy az utcán egy kilencvenéves néni kettégörnyedve a botjával, felnéz, ragyog a szeme. Bon giorno, bon giorno, köszön, és látom az arcán, örül, hogy él. Sok hely van a világon, ahol jól érzem magam. Angliában is tudnék élni egy ideig, de Olaszország a szívem csücske. Egy énektanárom szerint aki tenger mellett él, annak ragyog a hangja. Ehhez csak annyit tennék hozzá: ahol tenger van, ott az emberek lelke is hullámzik.

Édesanyja révén orosz vér is folyik az ereiben. Az ő szülőhelye, a Kaukázus hívását nem érzi olykor? Hiszen az a típus, aki bárhol képes gyökeret ereszteni. Vagy tévedek?

Nem szeretnék a Kaukázusban születni. De a lelkivilágukat régóta érzem. Ha baj éri őket, az nekem fáj. Igazából mégsem vágyom oda. Nem élnék ott. Kaukázusi anyám lelkét, vérmérsékletét és mentalitását vinném Olaszországba. Ő ott is jól élt volna. Barna bőrével, sötét hajával, kék szemével mediterrán alkat volt. Élete végére aztán ő is megszőkült. Egyébként ez a mostani orosz–ukrán helyzet is megvisel. Nem is akarok beszélni róla. Tragédia.

Nagy utazónak tartja magát?

Volt idő, amikor sokat utaztam, sőt állandóan menni akartam. Firenzében is jártam már. A Vígszínházzal vendégszerepeltünk ott. Ha nem mehettem volna, talán megbolondulok. Sok évvel később aztán csillapodott az utazási kedvem. De addig…! Vittem a gyerekeimet is. Nyaranta kétszer is elmentem a tengerhez. Erdélyben is jártunk. Már nincs bennem az utazni, utazni mindenáron. De Toszkána! Ahogy a filmben a szőlőtőkék mellett találkozik a két ember… az annyira közel hozza az ottani világot, életérzést! Úgy érzem, ott valóban minden megtörténhet.

Hogyan készültek az útra Mártával?

Mindennap dobtunk egy ezrest egy erre a célra megválasztott dobozba. Igen, nagyon vártuk, hogy mehessünk. Azóta, hogy megjöttünk, mindennap megköszönöm a Jóistennek, hogy ennyi szépet láthattam. És arra kérem, hogy ez mind megmaradjon. Fel sem tudom még igazán dolgozni, amit nyolc nap alatt megéltünk. Csak a képeket nézegetem. Andrea Bocelli szülőfalujában laktunk. Megérintettem a zongorája fedelét, végigfutottak az ujjaim a billentyűkön, láttam a fellépőöltönyét, mert ott zenélnek a barátaival, ha összejönnek. Csehov házában éreztem hasonlóképpen magamat, jó régen. Hosszasan fogtam a kilincset, hátha átjön valami. Nézegettem a csizmáját. Valósággal elbűvöltek a személyes dolgai.

Hosszú évek óta tartó barátság fűzi Egri Mártához. Mégis megkérdezem: miért szeret vele utazni?

Én olyan felpörgős vagyok, Márta nyugodt. Mindent sokkal jobban átgondol, mint én, aki folyton zizegek. Gyors is vagyok, néha sokat dumálok, ami másnak lehet, hogy sok. Olyankor észreveszem magam, és egy darabig hallgatok. Már itthon voltunk, jöttünk hazafelé a repülőtérről, amikor kifakadt belőlem, hogy te Márti, ez fantasztikus, mi nem vesztünk össze! Mindent jól kezeltünk.

Mikor kezdődött a barátságuk?

Ő még gimnazista volt, én már a Nemzeti Színház stúdiósa. Meghívtak, hogy szerepeljek velük egy darabban. A főiskolán ő más osztályba járt. Egy pillanattal fiatalabb nálam. Vizsgadarabban is játszottunk együtt. Aztán mindketten lediplomáztunk, és kimaradtak évek. Jóval később láttam őt Szolnokon egy darabban, és elájultam, milyen volt. De megint évek teltek el. Zalaegerszegen együtt játszottam a húgával, Katival a Szabó Magda regénye nyomán készült Az ajtóban. Abban a pillanatban, ahogy hárman leültünk az előadás után, mi ketten elkezdtünk beszélgetni, és újra visszaállt minden. Egyszer csak azt vettük észre, hogy egy úton járunk. Már soha semmiben nem ütközünk. Mindenben kapcsolódunk. Érdekes folyamat ez kettőnk között. Neki rengeteg barátja van, nekem nincs sok. A tücsök és a hangya. Sok mindenről lemaradva én folyton zenéltem, ő meg nagy szorgalommal építgette az életét. Ment ide-oda, én meg talán megbántódtam egy kicsit, hogy mégsem lehet annyi barátja az embernek, mint neki, és különben is, te nekem vagy a barátom! És akkor megint mélyült egyet a kapcsolatunk. Vettem is neki egy bögrét karácsonyra A legjobb barátnőm felirattal. Márti végigkíséri az életemet. És akkor jött ez a film, a Napsütötte Toszkána. Én többször megnéztem, ő is látta, és azt mondtuk: menjünk!

Van egy olyan film is, amelyben együtt játszanak. Till Attila Pánik című rendezése. Fergeteges párost hoznak. Barátnőket, akik a legintimebb titkaikat is megosztják egymással. Nem betévednek, hanem „tanulmányútra” térnek be egy szexshopba.

Mi adtuk az ötletet Tillának, aki ezt jól feltupírozta. Kitalálta, hogy vásároljunk ezt-azt.

Toszkánában is vásároltak?

Rájöttem, ahhoz ott kellene élni, hogy úgy öltözhessek, mint az olaszok. Felpróbáltam egy gyönyörű piros kabátot. Monica Vitti végigmehetne benne Firenzében vagy Rómában, de én hol? Pomázon? Legfeljebb egy filmbemutatón, de ott is csak akkor, ha főszerepet játszom. Az utcán közfeltűnést keltenék egy ilyen kabátban. Pedig annyira jól áll! Igazi nőnek éreztem benne magamat. Egy fekete ruháról Márti beszélt le. Hallgattam rá. Már sajnálom. Meg kellett volna vennem. Megláttam egy szép táskát. Tudtam, hogy megveszem a lányomnak. Előbb lefényképeztem, és elküldtem neki a képet. A szinkronstúdióban érte őt utol. „Anya, dolgozom!” – mondta. Nem érdekel, nézd meg a táskát! „Ne vedd meg, anya, nekem az is elég, ha megöleljük egymást.” Még nem tudja, mert nem kapta meg, de megvettem neki. Olyan szép, hogy le fog esni az álla. Természetesen a fiamnak is vettem ajándékot, aminek örülni fog. Magamnak meg két olyan holmit, amit csak jó időben vehetek fel, most nem. Kiterítve fekszenek a szekrényben. Ja! És vettem egy szív alakú gyűrűt és egy piros bőrből készült pénztárcát, amibe végre minden belefér.

S amióta hazajött, mivel telnek a napjai Pomázon?

Ahogy megérkeztem, másnap már mentem is a szinkronba. Glenn Close után most jön Diane Keaton. Az új filmjéhez adom a hangom. Folyton van valami. Amióta eljöttem a Nemzeti Színházból, szabadúszó vagyok. Sok minden megváltozott körülöttem. Előadások kerülnek le a repertoárról, egy másikat meg elővettek. Született egy új is, a B32-ben. Bánsági Ildikó eldobja az agyát, Jeney Luca elkapja. Ez a címe. Alcíme is van. Munkamániás színészportrék avagy A színész tragédiája. Nagy kihívás. Sajnos ritkán megy, pedig lemondtam helyette néhány más lehetőséget. Nem tudtam, hogy erre a különleges műfajra is van hajlamom. Mesélek sok mindenkiről. Básti Lajosról, Ruttkai Éváról, Major Tamásról, Domján Editről. Nem akarom, hogy berögzült történet legyen az egész, hanem friss, mindig élő, aznapi produkció. Hogy megszólítsa a közönséget.

Schütz Iláról is tudna mesélni bőven, hiszen vele játszott a Madárkák című filmben, pályája legelején.

Próbafelvételek özönét készítette velünk Böszörményi Géza, a film rendezője. Eredetileg engem is arra a szerepre hívott, amelyet aztán Schütz Ila kapott. Szeretem a groteszket, nekem az ő szerepe tetszett. Ketten maradtunk a végén Ilával. Szólt, hogy az egyik jelenetben vágjam már pofon. Pofon vágtam. Így kaptam meg végül a szerepet. Idát, a városba szökött, szebb életre vágyó, vidéki lányt.

Most is fut egy filmje a mozikban, a Ma este gyilkolunk. Egy színészotthon lakói között játszódik a történet, amelyben a szerelmi szálat hozza. Újabb film van már a láthatáron?

Épp forgatok egy tévéfilmben. Fulladás a címe. Vámos Zoltán rendezi. A Covid idején, egy intenzív osztályon zajlanak az események.

És Pomázon miről szól az élet ezekben a hetekben?

Szerdánként zumbaórára járok. Hétfőn és pénteken testépítésre. Nyáron, a nagy hőségben kihagytam. Újra kellett kezdenem az egészet. Megjöttem Olaszországból, és már mentem is. És itt a kert! A Covid alatt beszereztem egy magaságyást. Gyönyörű paradicsomjaim lettek. Zeller, petrezselyem, bazsalikom… van sok minden. Csak cukkinit felejtettem el ültetni az idén.

Híres körtefája milyen termést hozott az idén?

Bőségeset. Négy hordónyi körtét pucoltam meg. Nagyon sok munka volt. Darazsakkal viaskodtam. Jó pálinka lesz belőle. Fügéből is lett elég. Volt öt olyan napom a nyáron, hogy nem voltam itthon. Forgott a tévéfilm. Amikor hazajöttem, este beültem a kis medencémbe hűlni. Nem vettem észre, hogy rengeteg érett füge belepotyogott a vízbe. Mintha lekvárban ültem volna.

A ház körül, gondolom, most is van tennivaló. Ez idő tájt mivel foglalatoskodik?

Szöszölök. Molyolok. Pesztót csináltam, és csililekvárt is pár üveggel. Nagyon finom lett. Van három citromfám, pici narancsom is mandarinba oltva. Be kell hoznom őket, jönnek a hidegek. Nem maradhatnak kint. Ültetni is akarok. A napvirágok még mindig szépek az ablakokban, nincs szívem kiszedni őket. Árvácskák kerülnek majd a helyükre. Ha esik a hó, összehúzzák magukat, de ha kisüt a nap, azonnal kivirágoznak. Olyankor nem tudok betelni a szépségükkel.

A szerző a Vasárnap munkatársa