Hogyan kerüljük el az apokalipszist? Ferenc pápa útmutatása a teremtésvédelemről és szociális felelősségről

Ferenc pápa neve az elmúlt évtizedben összefonódott a zöld gondolkodással és a teremtésvédelemmel. Nemcsak a világ legnagyobb vallási közösségének vezetőjeként, hanem egyfajta globális lelkiismeretként lépett fel a környezeti igazságtalanságok ellen, és sürgette a klímaválság enyhítésére irányuló erőfeszítéseket. 

A Laudato si’ kezdetű, tíz évvel ezelőtt kiadott enciklikája mérföldkő a modern katolikus tanításban, már csak azért is, mert nemcsak a hívőkhöz, hanem minden jóakaratú emberhez szól a Föld és a jövő generációk védelmében. De mit is üzent a világnak a média által egy időben csak „zöld pápaként” emlegetett egyházfő, és miért került bírálatok kereszttüzébe?

Kilépni az önpusztítás spiráljából

2015 júniusában Ferenc pápa történelmi jelentőségű dokumentummal fordult a világhoz: a Laudato si’ (Áldott légy!) kezdetű enciklikában a Földet és az emberiséget fenyegető ökológiai és társadalmi katasztrófák veszélyére figyelmeztetett. 

Az Assisi Szent Ferenc szellemiségét idéző írás a „közös otthon gondozására” szólítja fel az emberiséget, amelynek sürgősen ki kell lépnie „az önpusztítás spiráljából”. A pápa élesen kritizálta a túlfogyasztást és a kapitalizmus növekedéskényszerét, amelynek szükségszerű velejárója a természet és a bolygó erőforrásainak kizsákmányolása. Emellett pedig a gazdasági-társadalmi berendezkedés radikális átalakítását sürgette az „ökológiai megtérés”, a „fenntarthatóság és a szolidaritás új kultúrája” jegyében.

A Laudato si’ újdonsága nem csupán témájában, hanem hangvételében és struktúrájában is szembetűnő. Ferenc pápa elsőként helyezte a teremtésvédelem kérdését az egyházi tanítás középpontjába, s ennek mintegy leágazásaként vizsgálta a társadalmi igazságosság, a béke és az emberi méltóság ügyét is. Ezzel összhangban az enciklika bevezette az „átfogó ökológia” fogalmát, amely elutasítja a környezeti és társadalmi problémák elkülönítését, ehelyett holisztikus megközelítést sürget. A dokumentum a vallási közösség mellett a tudományos élet képviselőit, a politikai-gazdasági döntéshozókat és minden jó szándékú embert megszólított, abból indulva ki, hogy a Föld mindannyiunk közös otthona, vallásra vagy világnézetre való tekintet nélkül.

Ferenc pápa „ökológiai megtérésre” és „bátor kulturális forradalomra” buzdított, amelynek alapja a fogyasztói kényszerektől való lelki felszabadulás és az életminőség újradefiniálása. 

Az enciklikában megfogalmazott tanítás szerint az élet valódi minőségét nem az anyagiak habzsolása biztosítja, hanem a szeretet és a gondoskodás kultúrája, az egyetemes szolidaritás a természettel és a Földön élő minden emberrel, beleértve az utánunk jövő nemzedéket is.

Bírálói szerint a kiáltvánnyal túllépte a hatáskörét

Az enciklika kiadásának időzítése abból a szempontból kifejezetten kedvező volt, hogy mintegy előkészítette az ENSZ párizsi környezetvédelmi világkonferenciáját, és megalapozta a 2015-ös klímaegyezmény elfogadását. Az egyházfő ezt követően is megragadott minden adódó alkalmat, hogy hirdesse a teremtésvédelem fontosságát, akár az ENSZ-ben, akár az Európai Parlamentben vagy azokban az országokban, ahova ellátogatott.

A Laudato si’ enciklika megjelenése ugyanakkor nemcsak elismerést, hanem éles kritikákat is kiváltott. 

Sokan kifogásolták, hogy a pápa túlzottan sötéten látja a kapitalista piacgazdaság működését, és figyelmen kívül hagyja annak szerepét a globális szegénység enyhítésében és a jólét terjesztésében. 

Kritikusai szerint Ferenc pápa idealizált, sőt naiv képet festett a gazdasági alternatívákról, ráadásul nézetei túlságosan az argentin gazdasági tapasztalatokból indultak ki – amelyek sokak szerint zsákutcába vezettek. Emellett egyesek attól is tartottak, hogy az egyház túllépi hatáskörét azáltal, hogy ilyen határozottan beleszól a gazdaságpolitikai és tudományos vitákba.

Minden bírálat és kifogás ellenére tény, hogy a pápa ökológiai kérdésekben tett határozott állásfoglalása sokakat inspirált, és egyfajta hidat épített vallásos és nem vallásos emberek között egy közös cél, a bolygó megóvása érdekében. A Laudato si’ minden bizonnyal korszakos jelentőségű pápai enciklikaként vonul be a történelembe, amely még sokáig meghatározza a teremtésvédelmi diskurzust és általában az ökológiai gondolkodást.