A rendszerváltó, a hagyományőrző és az elesetteket segítő – megkerülhetetlenek a pápák

A pápák helyzete különleges: a világban a becslések szerint mintegy 1,39 milliárd katolikus él, számuk pedig enyhén növekszik. Afrikában, Amerikában és Ázsiában is egy-három százalékkal nőtt az elmúlt évek alatt a felekezeti tagok száma, míg Európában stagnál a katolikusok lélekszáma. A pápa Róma püspökeként és a katolikus egyház fejeként, illetve a Vatikán irányítójaként az állásfoglalásaival és erkölcsi jellegű iránymutatásával nem csak a hívők életére van nagy hatással, hanem átvitt értelemben a világpolitikai eseményeket is képes befolyásolni.

A régió reménye

Negyvenhét éve, 1978 őszén választották pápává Karol Józef Wojtyła bíborost, akinek a tevékenysége nagyban megalapozott a római katolikus egyház modern megítélésének. II. János Pál pápa több szempontból is szokatlan választásnak tűnt a pozícióra: elsőként került a tisztségbe az akkori kommunista blokkban ténykedő egyházi személyiség, 455 év után először történt meg, hogy nem olasz bíborost választottak pápává, ráadásul a pozícióhoz képest nagyon fiatalon, ötvennyolc évesen vette át az egyház vezetését.

Az új pápa huszonhét évig maradt a tisztségében, irányította az egyházat a rendszerváltás és a globalizáció elterjedésének idején, és vált a modern történelem talán legismertebb egyházvezetőjévé. 1981-ben a török Mehmet Ali Ağca sikertelenül kísérelt meg merényletet ellene. Elődeihez képest rengeteget találkozott a hívőkkel szerte a világon, 104 alkalommal utazott külföldre.

II. János Pál ténykedése szerepet játszott a kommunizmus hatalmának megingásában, történelmi sérelmekért való bocsánatkérései – például a protestánsoktól, zsidóktól, vagy az afrikai gyarmatosítás áldozataitól – pedig hozzájárultak a vallások közti dialógus és az egyház tekintélyének megerősödéséhez. 

A pápa a hagyományos erkölcsi kérdések, mint a művi terhességmegszakítás, a fogamzásgátlás, az azonos neműek házassága, a női jogok vagy az eutanázia kapcsán mereven konzervatív álláspontot képviselt, de gyakori közszereplései révén még így is sokkal nyitottabb imázst alakított ki az elődeihez képest. Az évezred első éveiben már súlyos egészségügyi problémákkal küszködő II. János Pál az iraki háború kapcsán egyértelműen békepárti pozíciót vett fel. 

A régióhoz való erős kötődése és látogatásai miatt Magyarországon és Szlovákiában is különösen népszerűnek számított.

Konzervatív és következetes

Az ikonikus egyházfő halálát követően a vatikáni konklávé egy idősebb, bevallottan átmenetinek szánt pápát választott a német Joseph Aloisius Ratzinger, azaz XVI. Benedek személyében. Az új egyházfő a tisztségét nyolc évig látta el, 2005-től 2013-ig, majd - azóta is példátlan módon - lemondott és további kilenc évet töltött el visszavonultan, 2022-es haláláig.

XVI. Benedek pápa a népszerű és a magát nyilvánossággal is jól megértető II. János Pállal szemben elsősorban akadémikus és egyházjogi szakértői háttérrel rendelkezett, liturgiai és szervezési kérdésekben hajtott végre reformokat.

Míg az elődjének személyes népszerűsége háttérbe szorította az egyházat érintő problémákat, az új pápa idején több botrány is megrázta a Vatikánt és a katolikus egyházat. A katolikus egyházon belüli szexuális zaklatások és korrupció kérdése, a vatikáni magas beosztású tisztviselőkkel kapcsolatos botrányok, illetve a progresszív témák terén a katolikusokra nehezedő nyomás kivétel nélkül nehéz helyzet elé állította XVI. Benedeket. A pápát személyesen is érték kritikák, mivel gyermekként kényszerből a náci Hitlerjugend tagja volt.

XVI. Benedek végül egészségügyi állapotának megromlása miatt távozott a tisztségéből, és a precedens nélküli eset ellenére aktívan nem is befolyásolta később a vatikáni eseményeket – továbbra is egyházjogi és erkölcsi jellegű kérdésekkel foglalkozott, mint a terület nagy tudású szakértője.

Nyitás a szociális érzékenység felé

A pápa visszavonulása után 2013-ban utódjává választott Jorge Mario Bergoglio bíboros szintén több szempontból hagyományterető személyiségnek bizonyult. Az argentin egyházi vezető az első dél-amerikai, sőt, déli féltekéről származó pápa a katolikus egyház történetében.

Ferenc pápa elődeitől eltérően szociális érzékenysége, kapitalizmus-kritikája, a női és esélyegyenlőségi témákra való nyitottsága, továbbá következetes békepárti, humanista álláspontja miatt került a figyelem középpontjába. Szerény, a hivalkodást kerülő életmódja, valamint a szegényeket és elesetteket felkaroló megnyilvánulásai miatt a laikusok egy rétege is hangsúlyozottan szimpatizált vele. 

Az egyház vezetője ugyanakkor nem félt a következetesség jegyében kevésbé népszerű álláspontokat is megfogalmazni: szimbolikus módon fogadott be menekülteket és következetesen kiállt az orosz-ukrán háború kapcsán való békekötés mellett akkor is, mikor ez az elképzelés kritikákat váltott ki. Ferenc pápa Magyarországot és Szlovákiát is felkereste, megtalálta a közös hangot oldalra és irányultságra való tekintet nélkül a közszereplőkkel is.

Nyitott kérdések

Döntsön bárhogy a következő pápa személyéről a vatikáni konklávé, az egészen biztosnak tűnik, hogy az új egyházfőre is fontos kérdések megválaszolása vár. Már csak azért is, mert a világ konfliktusaiban fontos szerepe van a katolikus egyház vezetőjéhez kapcsolható erkölcsi útmutatásnak.

Az új pápa józan, vagy épp sarkított véleménye közérdeklődésre tarthat számot egy olyan időszakban, amikor Donald Trump hatalomra kerülésével, az orosz-ukrán háború küszöbön álló lezárásával, a gázai konfliktus ismételt kiéleződésével, a liberális-konzervatív kultúrharc újabb felélénkülésével elszaporodnak a konfliktusok.

Az egyház vezetőjének személye több kérdésre is választ adhat – elképzelhető, hogy sorozatban negyedszer sem Olaszországból érkezik az új pápa, a hagyományos római közegen kívül szocializálódó egyházfők pedig saját témákat, vagy nézőpontokat emelnek be a köztudatba. Ahogy az II. János Pál, XVI. Benedek és Ferenc pápa esetén is megtörtént.