Mit kaphatunk az orosz birodalomtól?

Nem mai vita, a jelenben pedig a politika és az attól függő vagy független nacionalisták, nemzeti vagy „liberálisnak” bélyegzett nyíltan gondolkodó kutatók egyaránt próbálják körvonalazni mibenlétünket. A Fidesz által favorizált türk vonal egyébként valójában a legvalószínűbb irány, s e kérdésen belül a finn gyökerű, török, szláv jövevényszavakkal tűzdelt nyelvünk igazából csak egy nagyra nőtt színfolt.

A tudomány hepehupa mezejét elhagyva a politikum egyszerű válaszokat keres, de ebbe az óhajba az utóbbi másfél évtizedben belekeveredett a lokális külpolitika is. Magyarán: mik vagyunk, mi a szerepünk a Balkánon?

„Az ott jelentkező kihívások és lehetőségek mérlegelése során Magyarország legfontosabb célja, hogy segítse a stabilitás fenntartását és előmozdítását a régió egészében, valamint támogassa a térség európai keretbe való, több mint időszerű integrációját” – áll a külügyi intézet honlapján. A célkitűzések elméleti és valós síkjai viszont jóval eltérőbb képet mutatnak.

Orbán Viktor – akinek „viktorfordulását” még mindig találgatások övezik – az elmúlt nyolc-kilenc évben egyre inkább külpolitikai játékosként kezdte magát láttatni, és ezt az imázst erősen építette a kormánymédia, sőt maga Orbán is, aki nagy „vétóhuszárként”, az utcai harcosok furfangjával vált „bottá” – a küllők között képviselve Moszkva érdekeit. Az előbbi gondolat legutolsó, öt szóból összeforrt képét persze unalomig tagadja a magyar külügy, csak hát ugye, ami úgy jár, mint egy kacsa...

Ezen a képen pedig csak élesített a TEK legutóbbi balkáni kalandja, amire még Orbán „jó barátja”, Trump is morcosan reagált. Putyin balkáni kavarásában – vagy ha távolabbról vizsgáljuk a képet: a keleti szlávok felhasználásában az unió destabilizálására – mi, magyarok nagyon fura helyen állunk. A szláv szorítás – ahogy Trianon után szokás volt mondani – nem szűnt meg teljesen, és az Európai Unió sem szívjóságból próbálta a cseheket, szlovákokat, szerbeket, horvátokat meg a többieket, apránként az európai egységbe behúzni.

Viszont ami béketeremtő ötletként realizálódott, most, az orosz birodalom kényszeredett újjáéledése során egy kényelmetlen nyűggé válhat. Szlovákia csendben, de óhajtja Putyin figyelmét, Szerbia pedig egyre inkább a nagy szláv testvér felé fordul. Mindketten, felhizlalva az unió segítségén, most a kenyeret adó kezet csócsálják, ahogy teszi azt egyre inkább a Fidesz által megvezetett és kiéheztetett Magyarország is.

De azon túl, hogy Orbán kapott egy vissza nem utasítható ajánlatot, mi, magyarok mit kaphatunk attól a birodalomtól, amelyik a nyakunkra lépett 48-ban, 45-ben, 56-ban és az elnyomás eszközeként használt 68- ban? Mert a mi bőrünk viszik vásárra, nem a NER jóllakott ficsúrjaiét, ez biztos.