Kisebbség feledte kisebbségek

Azon már senki nem csodálkozik, hogy Eduard Kukan nem díjazza Kovács László javaslatát az európai alkotmány kisebbségi passzusaival kapcsolatban. Az emlékezet rövid, s miért várnánk el egy köztársaságielnök-jelölttől, hogy ugyanazt a szolidaritást kínálja, amelyet a szlovák nemzet 1993-ban várt a világtól. De hogy mi, magyarok ennyire feledékenyek legyünk... Csáky Pál ugyanis szélesebb konszenzus megteremtéséről beszélt, amikor azt magyarázta, a Magyar Koalíció Pártja miért nem tartotta magát következetesen ahhoz, hogy az európai alkotmány igenis foglalkozzon a kisebbségekkel. A „szélesebb” kontextus ugyanis ezúttal sem más, mint a saját parcellánk határáig terjedő gondolkodás ugyan szép, de ettől még mindig szűkkeblű megfogalmazása. A leendő egyesült Európa 550 millió lakosából megközelítőleg 220 millió kisebbségben lesz. Köztük vannak az olyan kisebbségek, mint a dél-tiroli németek vagy a katalánok. De köztük bizony olyanok is, mint a szerbiai magyarok, a litvániai lengyelek vagy rövidesen a bulgáriai törökök. Európa – tetszik, nem tetszik – kollektív jogoktól hangos, közben arról beszél, hogy a kollektív jogokat elutasítja. Európa nagy nemzetei nem szívesen látnák az európai alkotmányban a kisebbségvédelemmel foglalkozó, ratifikálást követően kötelező érvényű cikkelyeket. Nem csoda, hiszen van ír probléma, vannak baszkok és van még néhány csoport, amely máshogyan képzeli el a kisebbségi jogokat, mint az ott élő többség. Az MKP mint kisebbségi párt nagyon érzékenyen reagálhatna minden, a kisebbségeket érintő kérdésre. Nem elsősorban a szlovákiai magyarok miatt. A felvidéki magyarság lélekszámának okán politikailag szervezett, és kormánypozíciójából ere-dően hiteltelen is lenne, ha saját védelemért kiáltana Európában. A szlovákiai magyarság azonban mint kisebbség nem maradhat érzéketlen semmilyen kisebbségi sors iránt. A Csáky által emlegetett „szélesebb konszenzus” ugyanis kézlegyintéssel intézi el mindazokat a kisebbségeket, amelyek úgy várnak ma a mi szolidaritásunkra, ahogyan arra mi vártunk a hetvenes-nyolcvanas években. Ha Janics, Duray könyveit Nyugaton adták ki, tudomásul kell vennünk, hogy más kisebbségek Duray Miklósai és Janics Kálmánjai most tőlünk (nota bene: a Nyugattól!) várják el, hogy kiadjuk könyveiket vagy szót emeljünk értük. Az európai alkotmány kisebbségi vonatkozású passzusairól bárki lemondhat, csak a kisebbség nem. Ennyivel tartozunk az albánoknak, kisebbségi sorsban élő románoknak, kurdoknak, baszkoknak, szárdoknak és másoknak, akiknek a nevét még csak tanulni fogjuk. Ennyivel Eduard Kukan is tartozna, de ő még mindig azt hiszi, egy hatszázalékos párt támogatásával megnyerheti az elnökválasztásokat.