Harabin, a rendszer arca

 Csoda, hogy csak most. Harabin az 1989 utáni igazságszolgáltatás arcává válhatna, ha lenne ilyen imázsverseny. A rettegett volt főbíró már a 90-es években letette névjegyét, majd rövid – kényszerű – kitérő után 2006-tól kezdett valódi pusztításba. Miniszter, majd magának megágyazva tavalyig főbíró. Hatalma viszont alapvetően nem a politikától, az akkori Smer–SNS–HZDS horrortársulattól eredeztethető: társai emelték a trónra. Főbíróvá a bírói önkormányzat választotta, ez pedig sokkal tragikusabb képet fest a hazai viszonyokról, főleg azok megreformálhatóságáról.

Az első Dzurinda-kormányig a mindenkori kormányzatnak volt döntő beleszólása abba, kiket helyeznek az igazságszolgáltatást irányító rendszerek legfelső polcaiba. Aztán a Čarnogurský–Lipšic tandem megreformálta a rezsimet: abban bízva, hogy ha a bírák maguk szerveződhetnek, s választhatják meg vezetőiket, jobban járunk – mi mindannyian –, mintha a politikusok döntenének a fejesekről. Nem így lett. Ez a 2006 utáni egyik legszomorúbb felismerés, amit a bírói ággal kapcsolatban le lehet szögezni.

S amit meg kellene változtatni. Most az „arc” elmozdításával látszólag javult a helyzet, ám mindez ne tévesszen meg senkit: ma is Harabin udvaroncai irányítják a Legfelsőbb Bíróságot, vagy jobb esetben az akkori események mélabús szemlélői voltak. Ha kellett, tapsikoltak, vagy csak egyszerűen sunnyogva elmenekültek a mikrofonok elől a bíróság szocreál folyosóin.

Nem csoda, hogy ennyi időnek kellett eltelnie, mire Harabint sikerült megrendszabályozni. Jobb későn, mint soha, ám érvényes az, amit fentebb írtunk: ez a rendszer termelte ki a volt főbírót, sokkal jobb nem várható tőle. Így tehát ideje lenne elgondolkodni a rendszer megreformálásán. Az, hogy a Harabinról szóló hírt bármely hírportálon ötször kevesebb ember olvasta el, mint bármelyik celeb aktuális bugyibalesetét, azt is mutatja, miért lesz nehéz egy ilyen fordulatot véghezvinni. Az emberek tudják, hogy a bíróságok működésével nagy gondok vannak, hogy a fehér galléros trógerek szinte mindent megúsznak, ám a részletek nem érdeklik őket. Belefáradtak az életbe, az igazságszolgáltatás nüánszai pedig sosem tartoztak a fő kampánytémák közé. Ez viszont nem lehet kifogás a politikum számára: cselekedni kell.