A családok védelmében

Csipes azt írta a posztjában, hogy családban élni tényleg nagyon jó – ám egyedülálló anyaként érti, hogy a családi élet sokaknak óriási küzdelmet és nehézséget jelent. „Már csak az olyan alapvető dolgok miatt is, mint ételt rakni az asztalra, megfelelő oktatásban részesíteni, az egészséget ápolni, biztonságos jövőt biztosítani” – írta. „Amíg ezek a dolgok nincsenek rendbe téve, addig mit kampányoljak emellett?!” – tette hozzá. 

Az eset jól mutatja, hogy mennyire ellentmondásos is az olyan témák propagandizálása, mint a családé. Természetesen nem meglepő, hogy a család intézményét egyes politikai pártok kiemelt fontosságúnak tartják, ezzel önmagában véve még semmilyen baj nincs – ám nem mindegy, hogy ebbe mennyi politikai mágia, netán egyenesen demagógia vegyül. 

A családi élet ugyanis minden, csak nem egy szlogenekre, panelekre, jelszavakra, óriásplakátokra, propagandisztikus felkiáltásokra leszűkíthető valami – érveljünk akár mellette, akár ellene. Óvatosan fogalmazva nem egyszerű műfajról van szó – miközben egyben nagyon sok örömet is hordoz magában. S könnyű valakit megbántani akkor, ha beszélgetés közben a családdal kapcsolatban „erkölcsi tételként” kezdünk el hangoztatni valami olyasmit, aminek az ő élete egy vagy több nagyon is emberi tényező miatt nem tud megfelelni. 

A lényeg: a családi életről szóló diskurálás feleljen meg annak a tapasztalati valóságnak, amivel mindnyájan szembesülhetünk. Hogy szóba kerülnek az örömök, az természetes: az össze-, hovatartozás és a biztonság érzése, a kölcsönös segítség, a nemzedékek közötti kapcsolatok, a közös emlékek és események, egy jól működő házasság mélyében rejlő kötelék, a gyermekek növekedése és sikerei, az élet generációkon átnyúló folytatásának jóleső érzése – vagy akár a konfliktusok szerencsés és közös megoldása stb. Vegyük számításba azonban azt is, hogy hány embernek hányféle problémával kell megküzdenie. Forduljunk együttérzéssel azokhoz, akiknek nem egyszerű a dolguk: mert elváltak, nem találtak maguknak párt, árvák, örökbefogadásért vagy annak következményeivel küzdenek, meddők, abortusz mellett voltak kénytelenek dönteni, fogyatékkal él a családtagjuk, nem született kívánt számú gyerekük, vagy az élet úgy hozta, hogy súlyosan megromlottak a családi kapcsolataik – és így tovább, egészen a homoszexuális párok azon vágyáig, hogy családot alkothassanak. Megérthetjük azt is (félretéve most a társadalmi/ gazdasági szempontokat), ha valaki igazán mélyen átgondolt indokok miatt inkább nem akar családot. 

És az említett Instagram-posztban felmerül még egy fontos tényező: a szociális problémák. Ahogyan Szlovákiában, úgy Magyarországon is sokan napi szinten küszködnek az egzisztenciájuk fenntartásával. Jó szociálpolitika nélkül nincs együttérző és egymást segítő társadalom, s ennek ott kell kezdődnie, hogy az aktuális vezető nemcsak a fényességes tárgyalóasztaloknál és párteseményeken, hanem például a szociális otthonokban vagy épp a gettósodó településrészeken is felbukkan – majd annak a gesztusokon kívül van valami praktikus végkicsengése is. Jut eszembe: ezzel néhány alig észrevehető kivételtől eltekintve igencsak adós a szlovákiai magyar politika is. 

Visszatérve a kiinduló problémára: lehet és jó dolog népszerűsíteni a családi létet. Ám kevés annál rosszabb dolog van, mint amikor túlfújnak egy ideát, aminek aztán a növekedése során egyre kevesebb köze van a valósághoz.