Ágyúval verébre…

Megtörni látszik a jég, hiszen Robert Fico szóvivőjével, Silvia Glendovával beharangoztatta a közvéleménynek, hogy hajlandó nagyon komolyan mérlegelni az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) észrevételeit, amelyek a szólás- és sajtószabadság korlátozása szándékának minősítették a szlovák kormány által képviselt sajtótörvény-tervezetet. Nos a szóban forgó „szelídülés” projektje nyilván nem jött volna létre, ha az ellenzéki pártok a Szlovákia nemzetközi megítélése szempontjából ugyancsak nagyon fon?tos Lisszaboni Szerződés parlamenti jóváhagyását nem kötötték volna a szóban forgó sajtótörvény-tervezet „civilizálásához”, vagyis az EU értékrendjéhez történő közelítéséhez. Magyarán, Ficóéknak ki kell belőle gyomlálniuk minden olyan paragrafust, amelyek lehetővé tennék a végrehajtó hatalom aktuális gyakorlóinak, hogy sakk?ban tartsák a sajtót. Többek között oly módon, hogy könyökvédős minisztériumi csinovnyikok vizsgálgathassák, nem sértő-e valamely kormánytag számára, ha a sajtó leírja róla: egy laposüveg szilvapálinkát lopott az üzletben… Félreértés ne essék, korántsem öncélú bohóckodás az utóbbi példa. A törvényjavaslat szerint ugyan?is akár egy ilyen hírt is úgy reagálhatna le az érintett, hogy helyreigazítás gyanánt arra kényszeríti a lopásról hírt adó sajtóterméket, tegye közzé: az információ nem igaz és mint ilyen, hitelrontó. Figyelem, mindez megtehetné abban az esetben is, ha kézzel fogható bizonyítékok birtokában tájékoztatott az adott médium… Ráadásul, az érintett közszereplő replikájára már nem is lehetne válaszolni. Ettől nagyobb baromságot, ugye, nem nagyon lehet kitalálni! De hát a hatalom ópiuma sok mindenre képes ám… És igazság szerint, nem is csak Fico kormányára jellemző az efféle bugrisokat jellemző virtus. Volt már ebben az országban olyan is, hogy például, gazdaságilag szerette volna kinyírni az ellenzéki sajtót az ügyeletes kor?mány… Amelynek, minő véletlen, az a Vladimír Mečiar volt feje, aki most Robert Fico koalíciós partnereként éppen a múlt hét végén vette be a közszolgálati televíziót meg a rádiót úgy, hogy az ezek ellenőrzésében illetékes testületekbe a saját csicskásait ültette be. Nos, eztán tessék a tudós politológusoknak, s némely tollnokoknak azon fanyalogni, hogy az ellenzéki pártok mért lőttek ágyúval a verébre... Mivel egy nemzetközileg valóban rendkívül fontos szerződés ratifikálását tették kockára egy belügynek számító törvénytervezet miatt. Csakhogy korántsem belügy az, ami belügynek látszik. A szólás- és sajtószabadság korlátozása ugyanis közvetlenül megy szembe az Európai Unió legalapvetőbb erkölcsi, mi több, jogi normáival. Másrészt, ha egy hatalmi csoportosulás csak az arrogancia, ha úgy tetszik, a zsarolás nyelvét képes megérteni, akkor kénytelen-kelletlen ezen a nyelven kell értekezni vele, hogy jobb belátásra térjen. Hogy aztán Fico a sajtótörvényt érintően valóban képes-e fölülbírálni eddigi nézeteit, az rövidesen kiderül.