A kassai polgár IV.

Lám, ki gondolta volna, hogy megérjük a negyedik részt. Főszerepben Járay Sándor, a reáltudományok generalisszimusza, akinek dokumentumregényében hetente történik annyi fordulat, mint sokunkéban egy hosszú élet alatt. A kardinális kérdés nem más, mint az, hogy normális-e hősünk, avagy sem.

Az előző részek tartalmából azért álljon itt, hogy Járay önjelölt fizikusként az anyagmozgás képletét cáfolta meg, Newtonnal és Einsteinnel szembeszállva. Tudom, a dolog eléggé meredek, ám a tudományos élet képviselői

mindeddig nem vették a fáradságot, hogy kifordítsák eme elméletet.

A meg nem értettség hamar agyára megy az embernek, és tudvalevő, hogy a zsenit az őrülttől csak egy paraszthajszál választja el. Nos, Járay legott a szemellenzős társadalmat kezdte el bírálni, széttépte az alkotmányt, feljelentette a közjogi méltóságokat, szamárfejet sprayzett az alkotmánybíróság épületének falára. Aki figyeli a sajtót, naprakész lehet a politikai performanszok terén. Ne feledjük, hogy hősünk az önmenedzselés iskolapéldája, szabályos sajtóközleményekkel járja a szerkesztőségeket. Legutóbb már-már menekülőre vettem a figurát, amikor is kibökte a kulcsszót: alibizmus.

Ez az, amire gerjedek, megadtam magam, leültettem az embert és kivallattam. Nos, eddig négy elmeszakértő vizsgálta Járay Sándor szürkeállományát, azaz négyszer 2600 korona lett kifizetve e célra, és négy különböző szakvélemény született. A kassai polgár először önszántából járult pszichológus elé, és láss csodát, a szakember átlagon felüli intelligenciát állapított meg nála. Másodszor, már ügyészi kérésre, paranoiásnak nyilvánították, akinek csak akkor kattan át, mikor igazáról próbálja meggyőzni a közvéleményt. Harmadszor ugyanez az eredmény jött ki, negyedszer pedig a szakember már ismerte alanyát a sajtóból, így nem tudta, hová is tegye őt. Járay Sándor mindeközben csak egyet kért: vizsgáltassék meg tudományosan ama bizonyos fizikai képlet. Talán mégsem elmeorvosi, hanem tudományos eszközökkel kellene „harcolniuk” az illetékeseknek?