Jövőképek, Paradicsom-projektek, paprikapor

Hogy milyen lesz a jövő, azt persze senki sem tudja megmondani, és valószínűleg ez így is van rendjén. Azon viszont nem lehet csodálkozni, hogy a legtöbb ember élénk érdeklődést mutat a közelebbi vagy távolabbi jövő már most előre látható(?), kikövetkeztethető körülményei, eseményei, viszonyai iránt.

Hogy milyen lesz a jövő, azt persze senki sem tudja megmondani, és valószínűleg ez így is van rendjén. Azon viszont nem lehet csodálkozni, hogy a legtöbb ember élénk érdeklődést mutat a közelebbi vagy távolabbi jövő már most előre látható(?), kikövetkeztethető körülményei, eseményei, viszonyai iránt.

Frei Tamás nem a jósok és látnokok kétes eredetű látomásaitól várta a választ, hanem maga indult el kérdéseket feltenni; munkatársaival együtt az Északi-sarkvidék klímakutatóinak hűtőkamráit ugyanúgy meglátogatta, mint az űrbázisszerű kísérleti laboratóriumokat, az ismert jövőkutatókat és robotépítőket. Mindegyiktől ugyanazt kérdezte, szerintük milyen lesz a világ húsz év múlva? Ez az a kor, amit a mai nézők 80 százaléka megér majd, ha hinni lehet a statisztikáknak. Jobb, kényelmesebb, boldogabb lesz az életünk 2025-ben, vagy még a mainál is gyorsabb, küzdelmesebb és fárasztóbb? Szeretni fogjuk, avagy utálni? Tele leszünk mindenféle kütyükkel, vagy végre véget ér napjaink őrült technika-hajszája, amikor félévente le kell cserélnünk a mobiltelefont, a számítógépet, a DVD-lejátszót, mert jön az újabb és a jobb?

Kezdjük először talán a körülményekkel. A norvég szárazföld legészakibb pontján élő Jan-Gunnar Winther antarktiszi expedíciója tavaly egyértelműen bebizonyította, hogy – ha tetszik, ha nem – igenis van általános felmelegedés, a Földön nő az átlaghőmérséklet, és hiába legyintenek rá sokan, a következő évtizedekben döntően megváltozik majd az életünk. Winther bírálta a hollywoodi filmek hisztériakeltését, szerinte a Déli-sark jege soha nem fog elolvadni, és a klímaváltozás nem óriási cunamik képében jelentkezik egyik napról a másikra, hanem lassan, de könyörtelenül érkezik a meleg.

David Boyle jövőkutató jó néhány könyvet publikált már arról, milyen is lesz az élet 2020-25 környékén. Szerinte egyértelműen lokális, ami azt jelenti, hogy helyi termékeket fogyasztunk majd, mert ami a világ másik végéről jön, az nagyon drága lesz. Óriási hangsúlyt kap majd a megtakarítás, hiszen nem lesz annyi energiaforrás, mint ma, ráadásul a globális felmelegedés miatt a kormányok mesterségesen drágítják is a közlekedést, az áruszállítást, a repülőjegyeket, luxusadó sújt mindent, amihez benzin kell: az élelmiszereket, a turizmust és az élet sok más területét.

Egy dél-angliai kisváros mellett már hatalmas, űrbázis-külsejű épületekben készülnek a lokális életre: ez az Éden-projekt, a paradicsomi állapotok programja. A boltokban itt már berendezkedtek az általános felmelegedésre, az áruk 59 százalékát tízmérföldes körzetben állítják elő. Hatalmas méretű agrárgazdaságról van szó, az itt előállított termékek nem tartalmaznak vegyszereket, a természet által nehezen feldolgozható hulladékokat, tartósítószereket. Ez utóbbi azért is fontos, mert 2020-ra a férfiak nemzőképessége a tartósítószerek miatt az 50 évvel ezelőtti szint 30 százalékára esik majd vissza. David Boyle szerint ha így folytatjuk, és mi magyarok például még a hagyományos magyar pirospaprikát is Dél-Amerikából szállítjuk (tartósítószerezve persze!), akkor elkerülhetetlen lesz a katasztrófa.

Igen, jó lenne hinni, hogy 2020-ban szinte mindent újrahasznosítunk majd. Láthattuk például a jövő autóját is, amelynek minden porcikája újrafeldolgozható, a masina energiatakarékos, kicsi és okos, s végképp nem, vagy csak alig használ benzint, mert az ugye, szennyezi a környezetet.

Boyle viszont egyúttal óvatosságra is intett: a már meglévő jelekből, pozitív kezdeményezésekből nehéz összerakni, hogy merre tart a világ, és milyen lesz húsz év múlva. A meglévő trendek ugyanis néha kioltják egymást. Például, ha most azt gondoljuk, hogy az emberek néhány év múlva visszatérnek majd a biogazdálkodáshoz, a tartósítószer-mentes élelmiszerekhez, környezetvédőbb módon fognak gondolkodni, ebből logikusan az is következhet, hogy befellegzik a globális élelmiszer-ipari cégeknek. De gondoljuk csak végig: ezek a multinacionális vállalatok rájönnek majd, hogy csak úgy menthetik meg magukat, ha megveszik, magukba olvasztják a környezetvédők projektjeit. Mivel anyagi lehetőségeik csaknem korlátlanok, minden bizonnyal meg is teszik ezt. És végül minden marad úgy, ahogy volt.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?