Születésnapi kívánság

Január elseje már 15 éve országunk születésnapja is. Hogy mégsem tudunk ezen a napon osztatlan örömmel ünnepelni, annak több oka is van. Először is, az önálló Szlovák Köztársaság lakosainak többsége számára nem kívánt gyermek volt, amely alighanem a világra sem jön, ha valaki vette volna a fáradságot, hogy kikérje a témában az emberek véleményét. Másodszor, az ország létrejöttét olyan politikai garnitúra képviselte, amellyel a polgárok demokratikusan érző része nagy nehézségekkel tudott azonosulni. A szlovákiai magyarok számára pedig annál nehezebb volt a helyzet, hogy ez a garnitúra nemcsak hogy nem titkolta, hanem egyenesen politikai krédójává tette a magyarellenességet, tegyük hozzá, nem kevés sikerrel.

A modern Szlovák Köztársaság létrejötte tehát efféle momentumoktól terhes, ezen nem változtat a tény, hogy 15 éves történelme tulajdonképpen sikertörténetnek nevezhető. A két országnak sikerült aránylag kultúráltan különválnia, s a mindenféle szempontból gyengébb Szlovákia ma gazdaságilag a legjobban teljesítő országok közé tartozik Európában, s nem mellékesen olyan nemzetközi presztízsklubok tagja, mint az OECD, a NATO vagy az EU. Ez ma természetesnek tűnhet, de még 1998-ban, a mečiarizmus virágkorában euroatlanti integrációnknál sokkal valószínűbbnek tűnt, hogy Szlovákia inkább az akkori Ukrajnához vagy Fehéroroszországhoz hasonló féldiktatúrává válik.

Ezek a tendenciák ma is aktuálisak, bár éppen a felsorolt szervezetekben való tagságunk révén a reményteljes diktátorok sokkal nehezebben tudnak kibontakozni, mint a kilencvenes években. A jelenlegi kormánypártok diktatúrák iránti vonzódása mégis szembetűnő. Még inkább szemet szúró a választók magas fokú elégedettsége a kormányzó trojkával, amiből az következik, hogy Szlovákia állampolgárai nagy részének demokráciaigénye még mindig nem elegendő.

Ilyen szempontból mi, szlovákiai magyarok, előnyben vagyunk a többségi társadalommal szemben, hiszen sohasem támogattuk a politikai paletta azon részét, amely a demokráciát a hatalomgyakorlás korlátjaként értelmezi. Az objektivitás kedvéért tegyük hozzá, ez kényszerből érdem, hiszen Szlovákiában a demokrácia ilyen értelmezése szinte törvényszerűen nyílt vagy látens magyarellenességgel párosul. Ami azonban korántsem véletlen, hiszen ismert politológiai közhely, hogy a demokrácia szintje egy társadalomban annak kisebbségeihez való hozzáállásán mérhető. Tudhatja erről a magáét a Smer is, amelyen antidemokratikus lépései közül egyelőre csak a kisebbségi kérdés kapcsán találtak fogást külföldi partnerei, az európai szocialisták. Elmondható tehát, hogy a magyar közösség fennállásától kezdve demokratizáló tényezőként hatott a Szlovák Köztársaságban, s csak remélhetjük, hogy ezt hamarosan a szlovákok is tudatosítják.

Szlovákia 15. születésnapja alkalmából tehát önzetlenül azt kívánhatjuk az országnak, legyen jobb hazája a magyaroknak. Az elmúlt másfél évtized bebizonyította, hogy ezzel a többségi nemzet tagjai is csak jól járnak.