Tata volt az egyik legnagyobb néptánckoreográfus

Idén áprilisban a Táncháztalálkozón még több száz embernek tartott tánctörténeti előadást. A szakmája iránt szenvedély és felelősség fűtötte, utolsó nagyobb interjúja pedig három hete jelent meg. Ebben egyebek mellett arról beszélt, mit jelent független alkotónak lenni: „Hogy a fennálló rendszertől függetlenül dolgozhat, nem kell kötelességének érezze a seggnyalást. Egy függetlennek sose kelljen bizonyítani a lojalitását, azért tud szabadon alkotni. Sőt, egy függetlennek állandóan küzdenie kell minden visszásság ellen, ez a kötelessége: hogy rámutasson arra, hogy mi nem jó, már ha tud. Bár egy alkotónak akár intézményrendszerben, akár függetlenként szabadnak kell lennie.”

Novák Ferenc olyan jelentőségű etnográfusi munkát végzett el a huszadik század ötvenes éveitől kezdve kortársaival, Martin Györggyel és Tímár Sándorral együtt, ami  csak Bartók és Kodály érdemeihez mérhető; túlzás nélkül a Kárpát-medence sokszínű néptánchagyományának fennmaradását köszönhetjük neki. A hagyományt a színpadi önkifejezés részévé tudta tenni (Szegedi Nemzetközi Néptáncfesztivál, Csíksomlyói passió, Kőműves Kelemen, István, a király), és hosszú pályája során nemzedékek sokaságával ismertette meg a magyar népi kultúra értékeit odahaza és világszerte. Személyében a hetvenéves Bihari János Táncegyüttes alapítóját, a három évtizeden át működő Honvéd Táncszínház megálmodóját és a mai napig működő Nemzeti Táncszínház kitalálóját tisztelhetjük. 

Az erdélyi Nagyenyeden született 1931. március 27-én, felmenői között örmények is találhatók. A második világháború idején a család áttelepült Magyarországra, ő már Budapesten érettségizett. Műszaki gyakornokként kezdett dolgozni a Vegyipari Gép- és Radiátorgyárban, ahol a tánccsoport egyik tagja helyett egyszer neki kellett beugrania. Ezután rendszeresen eljárt a próbákra, majd csatlakozott az Építők együtteséhez.

Katonaévei alatt is táncos társakra talált, ekkor készítette első koreográfiáját. 1954-ben néhány katonatársával megalakította a Bihari János Táncegyüttest, amely egyre nagyobb sikereket ért el, a hatvanas évek elején már több nemzetközi elismeréssel is büszkélkedhettek. 1965-ben megbízták őt a legrégebbi magyar művészegyüttes, a Honvéd Együttes tánckarának vezetésével. Közben elvégezte az ELTE néprajz szakát, 1969-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett koreográfus-rendezői diplomát.

Együtteseivel új formanyelvű táncszínházat hozott létre: irodalmi alapú produkciókat és erőteljes folklórműsorokat állított színpadra, és gyakran dolgozott együtt prózai vagy zenés színházakkal, balettegyüttesekkel. Bátran szólalt meg közéleti kérdésekben is, 2023-ban lemondott a Magyar Táncművészek Szövetsége tiszteletbeli elnökségi tagságáról, azzal indokolva döntését, hogy a magyar állam nagyszerű társulatokat tett működésképtelenné átláthatatlan támogatási struktúrájával.