Szép álmokat!

Ha csupán a gazdasági teljesítmény számított volna, akkor a spanyolok leváltják a szocialista (PSOE) kormányt. De Zapateróék vasárnap győztek, igaz, nagyon szorosan, nem is tudnak egyedül kormányt alakítani. Annak a ténynek, hogy a gazdaság mellett más is számít, van néhány általánosan is megszívlelendő – különösen a jobboldal számára – tapasztalata. Emeljünk ki hármat. Az európai polgár nem bocsátja meg a hazugságot. Nem vevő a gyűlöletbeszédre. És a harmadik: sose becsüld le az ellenfelet.

A szocialista kormányt négy éven át végigkísérte az a vád, hogy csak a nemzeti tragédia következtében tudott győzni, három nappal a 2004. március 11-i madridi vonatrobbantások után (tegnapelőtt volt a 4. évforduló). Az addig kormányzó és az újabb győzelemre esélyes konzervatív Néppárt (PP) anélkül, hogy bármilyen vizsgálat eredményét megvárta volna, kampányokokból azonnal az ETA baszk szeparatista szervezetre próbálta kenni a dolgot. A továbbiakra jól emlékszünk, a lényeg az, hogy az Aznar-kormány belebukott a hazugságba, rendkívül felelőtlenül kezelte az Európa New Yorkjaként is emlegetett madridi merényleteket. A nemzetközileg addig teljesen ismeretlen Zapatero pedig azzal került a világlapok címoldalára, hogy szinte rögtön hazahívta Irakból a spanyol csapatokat. A vasárnapi eredmény azt mutatja, hogy a nemzeti tragédia felelőtlen kezelését és a hazugságot a spanyolok többsége – a kis többség is többség – azóta sem bocsátotta meg.

Annyi támadási felületet hagyott a kormány, hogy a Néppárt most simán győzhetett volna. Szinte megoldhatatlan gondot – gazdasági és politikai értelemben is – jelentenek a főleg tengeri úton érkező illegális bevándorlók tömegei. Zapatero amnesztiát hirdetett a bevándorlóknak, mondhatni: letelepítette őket. A jobboldal által követelt kemény kéz politikája helyett inkább tárgyalni próbált az ETA-val, amely időközben felújította a terrorakciókat. Több felmérés is készült, amelyek tanúsították, hogy mindkét ügyben inkább a radikális megoldást támogatta volna az átlagspanyol. Akkor miért nem tudott most nyerni a PP? Az volt a baj, ahogyan tálalta ezeket a témákat. Agresszívan, durván esett neki a kormánynak. Kisebb hangerő és több észérv meggyőzőbb lett volna. A tanulság: a spanyolok nem vevők a gyűlöletbeszédre. Ugyanez mondható el két további ügyről is. Zapatero nagyobb autonómiát akar adni a katalánoknak is, a baszkoknak is. És kegyetlenül összerúgta a port ebben az erősen vallásos országban a katolikus egyházzal az abortusz, a melegházasságok, a nemek egyenjogúságát illető törvény révén. Meg is kapta a magáét a konzervatívoktól – a PP-nek is megvannak a maga tálibjai, akárcsak nálunk a KDH-nak –, akik még a tömegeket is az utcára vitték. Vagyis: az egyes részkérdésekben megnyilvánuló közhangulatot a PP túlértékelte, ezért kissé le is becsülte a PSOE-t.

A negyedik tanulság az első kettőről szól, de csak nekünk, abban az értelemben, hogy mikor leszünk mi, kelet-európai uniós polgárok igazi európai polgárok. Akkor, ha egy szlovákiai vagy magyarországi választás után a külföldi lapok azt fogják írni: a polgár errefelé sem jutalmazza a hazugságot és a gyűlöletbeszédet. Szép álmokat!