A gyűlölet forrása

Hazánkban is tapasztalható, hogy populista politikusok és szélsőjobboldali pártok álhírekkel és hamis információkkal szítják a frusztrációt az emberekben, ismertséget szerezve ezzel. De különböző külföldről fi nanszírozott „hírportálok” is ugyanezt teszik. Kihasználják a társadalom egyes rétegeinek tájékozatlanságát – más vallások, csoportok, nemzetiségek és kultúrák ellen hangolva őket. Ennek következménye a téves előítélet, diszkrimináció és végső soron az erőszak. Általánosítható, hogy egy másik ember vagy csoport elleni ellenszenvünk ahogy jön, úgy el is múlik, hacsak valaki nem fújja a parazsat, ami végül lángra lobban. Ezek a pártok és „politikusok” a retorikájukat a veszteségtől, változástól és az ismeretlentől való félelemre építik – így kiépítve szavazóbázisukat. De viszont, ha közelebbről megvizsgáljuk, nyilvánvalóvá válik, hogy a gyűlöletkeltés és a megkülönböztetés nem más, mint egy olcsó manipulációs technika, melyet az emberek becsapására és befolyásolására használnak.

Vegyünk néhány egyszerű életszerű példát, hogy bemutassuk a gyűlölet irracionalitását: ha síelés közben szilánkosra törné a térdét, és a kórházban egy színes bőrű orvos lenne az egyetlen, aki megmentheti a lábát az amputálástól, elutasítaná a kezelést? Ha gyermekével súlyos autóbalesetet szenvedne, és az egyetlen segítséget nyújtó személy a meleg közösség tagja lenne, elutasítaná a segítséget? Ha otthonában tűz ütne ki, és egy zsidó vagy iszlám vallású tűzoltó érkezne elsőként, elzavarná őt? Ha vérre lenne szüksége egy betegség miatt, csak egy tiszta fehér, heteroszexuális embertől fogadná el a vérátömlesztést?

Genetikai és kulturális értelemben is abszurd a „tiszta” európai vagy fehér faj fogalma. Saját tapasztalataim is alátámasztják ezt. Egy alkalommal, mikor kisfi am hároméves volt, megfi gyeltem őt játék közben egy pozsonyi bevásárlóközpont játszóterén. Együtt játszott egy színes bőrű kisfi úval és egy távol-keleti kislánnyal. Nem vettem rajta észre semmi változást vagy bármi furcsát, ugyanúgy játszott velük, mint otthon az unokatestvéreivel. Nem tett különbséget. Vártam, hogy játék után majd rákérdez, hogy „mi volt a bajuk”, miért volt más a bőrszínük, vagy miért volt más a szemük. De semmi. Nem kereste a különbségeket, csak a játékot, az összekapcsolódást, és még akkor is, ha mindhárman más nyelvet beszéltek, teljesen megértették egymást.

A gyűlölet helyett az életet, az örömöt és egymás tiszteletben tartását választották. Mint társas lények, nem is tehettek mást. Ne engedjünk a provokációknak és a gyűlöletkeltésnek, gyűlöletbeszédnek! Mi, mint kisebbségben élő magyar közösség, elvárjuk a szlovák államtól és néptől, hogy tiszteljék jogainkat, kultúránkat és nyelvünket. Fogadjanak el bennünket! Más kisebbségek miért viselkednének, tennének másként, mint mi?