Vízkorlátozás és -pazarlás – vizes kettős mérce

Sok helyen a 21. században sincs vezetékes víz. Bővül azon térségek száma, ahol újabban alig akad tiszta ivóvízforrás. A levegőt, talajt, vizet is súlyosan szennyezi az ember. A Csallóközben, Európa leghatalmasabb szárazföldi szigetén idáig nem szenvedtünk olyan mértékű vízhiánytól, amilyenre egyre több helyen van példa. A Csallóköz alatt rejlik Európa legnagyobb édesvízkészlete, amely hosszú ideje biztosít kristálytiszta vizet az itt élőknek. Felszíni vizeinek ragyogó tisztaságával pedig széppé varázsolta természeti környezetünket. Mára ez sem mindig igaz. Időnként és helyenként itt is kerülnek a vízbe vagy a talajba és onnan a vízbe veszélyes, mérgező, rákkeltő anyagok, például 2018-ban atrazin került a Dunába. 

Más bajok is adódnak. A bolygó csapvizes rendszerrel ellátott részein palackozott vizet vásárolók felelőtlensége miatt feleslegesen termelődik rengeteg szemét. Ez nem zavar senkit? Azokat nem érdekli, akik csomagolva árulják, mert az ő felfogásuk szerint a víz élelmiszer, ezért áruba bocsátása nem bűn, csupán üzlet. (Csakhogy a Víz Keretirányelv szerint a víz más termékektől eltérően nem kereskedelmi termék, hanem örökség, amit óvni, védeni és kezelni kell.) Hordják is jó pénzért keresztbe-kasul a bolygón. Például Dunaszerdahelyről induló vonattal is vittek már műanyag palackos, Szlovákiában kitermelt vizet Kínába. Egyesek oda is visznek, ahová nem szükséges, ezért ihatunk Dunaszerdahelyen például francia, osztrák és olasz vizet is, amitől hű, de jó nekünk! Senkit nem zavar a vízkinyerő-becsomagoló üzletág természetkárosító hatása? Az országokon átívelő vízszállítás is környezetszennyező. Az ivóvízhez való jutás alapvető minden élőlény számára. Ám a globális felmelegedés számos térségben olyan, egyre romló körülményeket teremt, amelyekkel korábban nem kellett szembenézni. Az egyik az iható minőségű vízkészletek csökkenése a sok szennyezőanyag miatt. Papíron könnyen leírják „egyes okosok”, hogy állítsuk meg a vizek szennyezését, de nehezen megoldható, ha nem minden ország politikai vezetése és teljes lakossága gondol féltőn a vízre. Hiszen ne feledjük: a szennyezett folyóvizeknek nem jelentenek gátat a térképhatárok! A másik ok a vízmennyiség-apadás. Utóbbi években sok helyütt megtörténik, akár Szlovákiában is, hogy a nyári szárazság vészesen csökkenti a folyók, tavak vízszintjét, a talaj felső rétegében lévő vízmennyiség is csökken. Nyaranta sok helyen államilag/hatóságilag egy időre korlátozzák a vízhasználatot, olyankor tilos autót mosni, utcák felforrósodott aszfaltját vízzel hűteni, kerti virágokat locsolni, medencébe friss vizet tölteni. Érthető. De közelítsünk a témához más oldalról! A Föld teljes vízmennyisége (beleértve az óceánok vizét, a levegő víztartalmát, a sarkok jégtakaróját, a magas hegycsúcsok jégsapkáit, a föld mélyén levő víztömegeket) valójában egyetlen, állandó körforgásban lévő halmazt képez. A bolygó teljes vízhalmazát is úgy kellene értelmezni és értékelni, mint a táplálékláncot, amiről tudjuk: ha egyet kiveszünk a természetes sorból, akkor az hiányozni fog, megbontja a rendszert. A Föld vízkészletével is ez a helyzet.

No de akkor miért nem hallunk soha olyat a hírekben, hogy a mélyben megbúvó vizet palackozási-eladási céllal felszivattyúzó vállalatokra szabtak ki – legalább az aszályos időszakokban – kitermelési korlátozást?

Hová juthat a világ, ha a természet biztosította tiszta vizeket a jóléti társadalmak féktelenül elpazarolhatják? Félő, egyszer még valósággá válhatnak a nagymamámtól hallott sorok: „Száraz tónak nedves partján döglött béka kuruttyol, hallgatja egy süket ember, ki a vízben lubickol.” Évente több százezer ember betegszik meg szennyezett víztől. Több százmilliónyian nem jutnak tiszta ivóvízhez. Hallunk kiszáradóban levő tavakról. Állatokból is sok pusztul el a vízhiány miatt.

Sajnos olyan emberből is egyre több van, akik nem hajlandók meghallani, hogy tenni kell valamit a további bajok megelőzése érdekében, hanem helyette csak vígan lubickolnak a medencényi mindig tiszta vizükben.