Soviniszta delírium, avagy nagyüzemi mítoszgyártás Szlovákiában

„Hogy ki mennyire hülye, annak semmi köze a lakóhelyhez!” – mondta volt egykoron Hofi Géza. Igazat kell adnunk neki. Szellemileg kasztrált debilek mindenütt akadnak a Föld nevezetű sártekén. Származástól, bőrszíntől, állampolgárságtól függetlenül.

De az már nagyon is az illető ország politikai kultúráján múlik, hogy félcédulás embertársainak territóriumát hol jelöli ki. A közéleti páriák intellektuális szanatóriumában vagy a belpolitika epicentrumának fókuszpontján? Továbbá, kénytelen-e zombinak álcázni magát a normális egyed, ha főáramú politikus kíván lenni?

Északi szomszédunk kormányfője újév napján jelentős lépést tett a nacionalista történelmi bulvárirodalom frissítésének rögös ösvényén. Visszalépvén a nemzettudat szürreális homályzónájába, menő fejjé léptetve elő a politikai agyhalottakat. Próbálván ővelük eggyé válni.

A hun-magyar rokonság neohungarista promotálói való?színűleg bármelyik végtagjukat odaadnák azon gesztusért, melyet Fico tett szlovák audioszoftverrel működő klónjaiknak, amikor közhatalmi presztízzsel ruházott fel egy tudománytalan, vulgársoviniszta mítoszt. Jelesül, hogy Szvatoplukot megtette a jelenlegi szlovák nemzet ősuralkodójául. Valójában a Nagy?morva Birodalomnak annyi köze van a szlováksághoz, mint nekünk Attila hunjaihoz.

A párhuzam adja magát, ugyanis a reformkor idején megszületőben lévő szlovák identitás a magyar kultúrnemzeti fölénytudat öntudatlan kópiája. Közép-Európa egyik legparányibb államának vezetője ugyanazon rángógörcsös, hamis identitástudaton alapuló mitológiaépítést folytatja, ami a nagymagyar sovinizmusnak is jellemzője volt.

Eszerint mi lennénk Attila nyugatverő nomád birodalmának közvetlen örökösei. A magyar irredenta ultrajobb jelen pillanatig sem volt hajlandó elfogadni, amit Reguly Antal, Hunfalvy Pál (és utódaik) meggyőzően bebizonyítottak a magyarság finnugor eredetére vonatkozólag. Jobbik-szimpatizáns bölcsészhallgatók körében a hivatalos őstörténészek nevének említése is gyűlöletrohamot vált ki. Ciki nekik a halszagú rokonság.

Uniós falszomszédaink vezérlő koalíciójának is zsenánt lenne bevállalni: a szlovákság a közép- és újkorban lényegében felső- és középosztály nélküli parasztpopulációként létezett csak. Akiknek előkelői a Natio Hungarica olvasztótégelyében váltak a nemesség asszimilálódott tagjaivá. Közük sem volt bármiféle régmúltban egzisztáló szláv impériumhoz. Etnikai kisebbséggé válásuk pedig alapos fáziskéséssel történt meg.

Mindezt nehéz lenne elismerni. Külső szemlélőnek valószí?nűleg nehezen felfogható, miért is? Az irracionális nacionalista hitvilágban található a válasz.

A soviniszta hiszekegy alapján egy náció értékét nem tagjai jelenkori individuális tehetségének, pozitív erőfeszítéseinek, közösségi áldozatvállalásának összege, hanem eredetmítoszának minősége dönti el.

Szlovák és magyar nacionalistáink a világért nem ismernék be, de szégyellik gyökereiket. Kínt okoz nekik, hogy –szemben az ősi urbánus kultúrával dicsekedő görögökkel, a törzsi históriájukat vallásuk révén átmentő zsidókkal, a birodalomépítő perzsákkal – mi felejthető tradíciókat bíró, fosztogatásra specializálódott vérszövetségként léteztünk. Amely – más, rivális nomád rablóvállalkozásoktól szorongatva – bemenekült a Kárpát-medencébe. Hogy ott – külföldi eredetű vagy neveltetésű uralkodók alatt – integrálódjon egy már kialakult felekezeti-államhatalmi struktúrába.

A szlovákok ősei pedig nem írástudó, kékvérű bölcsek, hanem analfabéta földművesek voltak. A szkíta kontinuitásban utazó hungaristákat nem érdekli, hogy a finnek, akikkel derogál nekik egy nyelvcsaládban lenni, ma uniós éltanulók, a kontinens egyik gazdasági nagyhatalma. De a szlovák bőrfejűek se hatódnak meg tőle, hogy az ugyancsak elit nélküli jobbágynépesség lakhelyeként indult Szlovénia ma eurokonform bezzegország.

A nacionalizmus mint kollektivista ideológia tojik erre. Inkább dühvel tölti el, hogy mai napság igen keveset számít, melyik uniós tag hol jött ki az ősanyjából. Hanem arra kérdeznek rá: hány nyelvet beszélsz, mikor vezeted be az eurót, mekkora az innovatív tőkeakkumulációs potenciálod, vannak-e képzett szakmunkásaid, csökkented-e az adókat, egészségtudatosan létezel-e, tudsz-e önme?nedzse?lő/öngondoskodó, szabad polgárként tevékenykedni?

A dicső múlttól katatón transzba eső (vagy fiktív hagyományt gyártó) kisnemzeti messianizmus a piacképtelen vesztesek ideológiája. Síkagyú baromarcoké, akiknek frusztrált kis mikrokozmoszát egyetlen dolog tartja össze. Olyasmire büszkék, ami nem érdem, csupán neutrális állapot: hogy szlováknak (magyarnak, románnak, szerbnek, horvátnak) születtek. Felsőbb?rendűségüket szentimentálisan historizáló történelemhamisítás révén kívánják biztosítani.

Hogy ez Csaba királyfi Tejút-űrexpedíciója vagy Szvatopluk úttörő ősszlovák civilizációja, tökmindegy. Kisállami nyomorúság, zsákutcás történelem, eltorzult nemzeti profil, tessenek Bibót olvasni.

Hogy jön a képbe Robert Fico? Nagyjából úgy, miként Orbán Viktor. Dörzsölt populista, rafkós közember. Aki úgy csinál, mintha emberszámba venné a feketeinges droidkommandót. Beinvitálja a Slota mellől dezertáló militáns ifjakat. Közben pedig csak a szavazataik jöhetnek, eszméik gyakorlati installálása aligha. Egy a tábor, oszt jó napot.

Fico rájött: az Unión belül a területi autonómia gond nélkül megtagadható. Lásd Párizs véleményét Korzika státuszáról vagy a bretonok önrendelkezéséről. Még az önálló felsőoktatás, közigazgatási nyelvhasználat is nehezíthető burkolt diszkriminációval.

Persze a pozsonyi kormány feje – aki nem fajgyűlöletét hörgőből vonító ordas, hanem pragmatizmusát cinizmuson hizlaló, bizantinus lelkületű róka – is tudja, hogy nyílt kisebbségüldözés, erőszakos asszimiláció Brüsszel égisze alatt lehetetlen. Szankciókkal lecsapják, mint a taxiórát.

Reméljük, tényleg csak erről szól ez a történet. De azért tartsuk szárazon az univerzalista emberjogi puskaport. PAPP LÁSZLÓ TAMÁS