Majdcsak kifizetjük

Ha valaki megkérdezné tőlem, mit jelentett számomra Csehszlovákia szétválása, azt kellene mondanom, hogy nagyon roszszul érintett. A saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen idegennek lenni egy olyan országban, ahol addig teljes jogú állampolgár voltam. Bár nem kérdezte meg tőlem senki, azért én hadd meséljem el, mert esetem nem egyedi. Többen voltunk hasonló pácban. A szétválás után egy évvel elkerültem Prágába, s miközben dolgoztam, az egyetemi felvételimre is készültem. Szorgalmamnak meglett a gyümölcse, felvettek a bölcsészkarra. Ám boldogságom egy szempillantás alatt szertefoszlott a beíratkozás napján. A tanulmányi hivatal pultjába fogódzva hallgattam a hölgyet, aki elég szenvtelenül ismertette velem az egyetlen lehetőséget. Azt mondta, addig nem írhat be a diákok névsorába, amíg ki nem fizetem a tandíjat. Mintha pofon vágtak volna. Évi harmincezer cseh koronát kértek tőlem, s természetesen a többi szlovákiai hallgatótól is. A bölcsészkarra jelentkezők ilyen problémája szinte eltörpült az orvosi vagy jogi egyetemek évi hatvanezres tandíja mellett. Persze, azzal vigasztalt a hölgy, hogy az „igazi” külföldieknek sokkal, de sokkal többet kell fizetniünk, s mi még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat. Nos, mit mondjak, nem vigasztalódtam meg. Inkább sírva fakadtam a női mosdóban. Mondanom sem kell, hogy nem volt ennyi pénzem, s már láttam sötét jövőmet, amint bolti eladóként, visszeres lábakkal megyek nyugdíjba. Felhívtam apámat, és elsírtam neki a bánatomat. Hümmögve végighallgatott, majd nemes egyszerűséggel azt mondta: majdcsak kifizetjük valahogy. S valahogy kifizették. Azóta is mérhetetlenül hálás vagyok neki ezért. A legrosszabb az egészben az volt, hogy egymástól több száz kilométer távolságban, telefonon kellett megbeszélnünk ezt a dolgot. Amikor elmúlt a sokk hatása, keresni kezdtem a kiskapukat, amelyek általában mindenütt vannak. A néhai drága Rákos Péter tanár úr gyönyörűen megfogalmazott levéllel segített rajtam, amelyet a dékánnak küldtünk. Állítom, hogy volt a levélnek pozitív kisugárzása, mert a második évtől a dékán elengedte a tandíjköltségem felét, s a maradék befizetését két részletben hagyta meg. ĺgy már elviselhetőbb lett a helyzet. Szóval, ha valaki megkérdezné tőlem, mit jelentett számomra Csehszlovákia szétválása, hát ezt mesélném el neki.