ĺrország már nem idegen

Amíg Németország és Ausztria ok nélkül szinte retteg a közép- és kelet-európai munkavállalóktól, addig a nálunk is gomba módra szaporodó ír pubok, na meg a Guinness sör révén egyre közelebb kerülő ĺrország egyenesen csalogatja a lehetőségre vágyó, angolul tudó polgárainkat. Az Allskills ír ügynökség e héten Pozsonyban ismertette részletesen az álláslehetőségeket, és a folyamatos munkaerőexport érdekében rövidesen állandó kirendeltséget nyit a fővárosban.

A legnagyobb kereslet a szigetországi munkáltatók részéről a számítástechnikai szakemberek, az építőipari, a szállodai, továbbá a kiskereskedelmi és az egészségügyi alkalmazottak iránt mutatkozik. Például csak Dublinban legalább 700 számítástechnikai szakembert keresnek, további 5000-re pedig a vendéglátásban van szükség. A máris legalább 10 ezer szlovák polgárnak munkát adó országban a fizetések is ígéretesek. Elég, ha csak a 8 eurós minimális órabérre gondolunk, ami havi 47 ezer koronának felel meg, azonban ennél még a kevésbé képzett dolgozók is többet kapnak, átszámítva átlagosan 60-80 ezer koronát.

A munkahelyek felsorolásából kitűnik, hogy elsősorban a tudásigényes műszaki és egészségügyi képzettségű emberekre tartanak igényt, másodsorban pedig a vendéglátásban, szállodaiparban szükséges kiszolgáló személyzetre. Az előbbi kategóriából, különösen a számítástechnikai szakemberekről nálunk szintén hiány mutatkozik, ellenben az idegenforgalomhoz kötődő vendéglátás még sajnálatosan kevés dolgozót tud felszívni. Ez egyrészt Szlovákia ismeretlenségének, elégtelen propagandájának, másrészt a hazai szolgáltatások alulfejlettségének következménye. Míg a 25 tagú Európai Unióban a szolgáltatások foglalkoztatják az emberek több mint 70 százalékát, addig nálunk ez a mutató 62 százalék alatti. Pedig sokkal olcsóbb egy vendéglátó-ipari munkahely teremtése, mint mondjuk egy állás az autógyártásban.

A honi szolgáltatások alulfejlettségével magyarázható a következő tény is. A párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szerint 2010-ig évi 5 százalékkal nőhet az ír gazdaság, ami évente 50-60 ezer új munkahely teremtésével jár. Ezzel szemben a népesebb Szlovákia még ennél is gyorsabb, 6 százalék körüli gazdasági növekedést produkál, mégis az ír 50-60 ezer helyett évente alig 40 ezer új állást hozunk létre. Hiába, mi még mindig az ipart, ezen belül az összeszerelő üzemeket erőltetjük, miközben a szolgáltatások jóval több munkalehetőséget kínálnak. A képet az teszi teljessé, hogy míg az autógyártókat az állam csalogatja be az országba, addig a vendéglátó-ipari egységek nyitása kizárólag a helybéli polgárok vállalkozó kedvétől függ. Márpedig vállalkozó kedvnek többnyire híján vagyunk, ezért inkább ĺrországba megyünk.

A történet akkor végződhet happy enddel, ha a szigetországban dolgozó honfitársaink néhány év elteltével ékes angol nyelvtudással és némi megtakarított tőkével felvértezve hazajönnének, és az ott szerzett tapasztalatukat immár hazájukban kamatoztatva vinnék tovább az ír gazdasági csodát.