Kiégett csillag

Čarnogurský máig a szlovák jobboldal talán legellentmondásosabb politikusa, noha több mint tíz éve nincs valódi befolyása a politikai történésekre – talán már a saját pártjában sem. Bár az első pillanattól elkötelezett demokrata volt, sok témában különutas véleményt képviselt, és véleményének alátámasztására nagyon ritkán tudott racionális érveket felhozni. Egyértelműen ő a legnagyobb ruszofil politikus, bizonyos kijelentései alapján azt gondolhatnánk, hogy legszívesebben az orosz anyácska kebelén látta volna Szlovákiát. Állítólag a mai napig bejáratos az orosz elnökhöz, és tagja a Valdai Klubnak, ez az az informális nemzetközi szervezet, amely az orosz érdekeket hivatott képviselni a világban. Dicsérői és támogatói azt állítják, ő az egyetlen kereszténydemokrata politikus, aki valóban tovább lát az orránál, és az idő őt fogja igazolni. Bár már több mint tizenkét év telt el azóta, hogy lemondott a KDH elnöki posztjáról, a mai napig nem állt elő semmilyen politikai ötlettel, és egyetlen, a KDH-t korábban elhagyó politikus mögé sem állt be. Így a csoda a mai napig elmaradt. Sőt, mindig kiállt a párt aktuális vezetői mellett, egészen mostanáig. Nem lehet pontosan tudni, milyen meccsek játszódtak le a párton belül, megpróbálták-e lebeszélni arról, hogy induljon a választáson. Politikai türelmetlenségére utalhat, hogy nem várta meg a kongresszust, elébe ment a párt döntésének. A felméréseket nézve esélytelen a második fordulóra, s miután a KDH Pavol Hrušovskýt jelölte, azt sem lehet meghatározni, kiket is tudna ő megszólítani. Čarnogurský politikai nimbusza 1989 előtt és közvetlenül utána volt nagy. A forradalom idején, a híres „pozsonyi ötös” tagjaként annyira félt tőle a kommunista rezsim, hogy „elővigyázatossági okokból” börtönben csukatta. Később, a kereszténydemokrata párt alapító elnökeként neki volt a legnagyobb befolyása a KDH politikai formálódására, és egy rövid időre az ország miniszterelnöke is lehetett, amikor 1991-ben az akkori kormánypártoknak sikerült megbuktatniuk saját miniszterelnöküket, Vladimír Mečiart. Čarnogurský sokat tett a szlovák jobboldal megmaradásáért, a kilencvenes években, a legnehezebb mečiari időkben vezette a pártot, és a KDH „szent” volt számára. Nem lépett be az SDK-ba, és később is megengedhette magának azt a luxust, hogy a Dzurinda-kabinet minisztereként nem szavazta meg a kormányprogramot. Ám 1998 óta leáldozóban a csillaga, sőt, eltűnt. Most, az elnökválasztás kapcsán még egy pillanatra felvillan, de rajta kívül mindenki tudja, hogy semmi esélye. Furcsa, szinte megmagyarázhatatlan, miért van most még szüksége erre a bukásra, egy bukott elnökjelölt presztízsére.