Jobb híján hagyják az iráni dúsítást?

Új elképzeléssel állt elő az iráni atomprogram okozta válság megoldására egy brüsszeli központú nemzetközi szakértői csoport: eszerint engedélyezni kell Iránnak, hogy saját területén végezze az urándúsítást, de csak 5–7 évi átmeneti idő után, s megfelelő ellenőrzés mellett.

A Nemzetközi Válságcsoport (ICG) jelentése szerint a zsákutcából való kilábalásra továbbra is az oroszok ajánlata nyújtaná a legjobb megoldást. Eszerint az iráni uránt Oroszországban dúsítanák, s onnan szállítanák vissza a közép-keleti országba. Ám Teherán habozik elfogadni ezt az ajánlatot, s már előre jelezte: még ha így döntene is, odahaza mindenképp folytatná az urándúsítási tevékenységet „kisebb” méretekben, kutatási célokra. (Irán elvileg saját, most épülő nukleáris erőművei számára akar hasadóanyagot előállítani az urándúsítás segítségével, de a Nyugat attól tart, hogy a valódi cél nukleáris fegyverek készítése.)

A brüsszeli jelentés szerint az orosz ajánlat valószínűleg nem ér célt: Irán mindenképp folytatni fogja saját urándúsítási programját. Ebben az esetben az utolsó diplomáciai lehetőség a válság kezelésére az ICG által javasolt módszer. A terv értelmében a nemzetközi közösség egyértelműen elismerné Irán jogát ahhoz, hogy saját területén végezzen urándúsítást. Ennek fejében Teherán a kezdést elhalasztaná 5-7 évvel, korlátozná annak mértékét, s elfogadná a szigorú ellenőrzést.

A három szakaszból álló terv első periódusában, az első 2-3 évben minden urándúsítási tevékenységet felfüggesztenének, az erre szolgáló iráni létesítményeket a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) lepecsételné, azaz működésüket megakadályozná. Ennek fejében az EU bővítené kereskedelmi kapcsolatait Iránnal, s engedélyezné, hogy európai cégek bekapcsolódjanak az ottani atomerőmű-építésekbe. A következő, 3-4 éves szakasz a bizalomépítést szolgálná: Irán újrakezdhetné az urándúsítást, de csak laboratóriumi körülmények között, kutatási célból. A NAÜ pedig szigorú ellenőrzéseket végezne, hogy meggyőződhessen arról, a teheráni vezetés nem folytat eltitkolt, katonai célú tevékenységet. Végül, a harmadik szakaszban Irán elkezdhetné az ipari mértékű urándúsítást – de továbbra is a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség felügyelete alatt.

Az ICG szerint a mézesmadzag és a furkósbot megfelelő „keverékének” megtalálásával mindez kivitelezhető, s ráadásul nincs megfelelő alternatíva. Ugyanis ha nem valósul meg sem az orosz elképzelés, sem az általuk javasolt terv, akkor vagy egy észak-koreaihoz hasonló helyzet jön létre, amikor Irán titokban s minden nemzetközi ellenőrzés nélkül készít atomfegyvereket, vagy a nemzetközi közösség katonai csapást mér az országra, hasonlóan az irakihoz, csak éppen még annál is sokkal súlyosabb nemzetközi következményekkel.