Irak képmutató arab szomszédai

Ezért a Szaddám-rezsimmel szembeszegülő pártok a diktátor megbuktatásáért az USA és Nagy-Britannia mögé sorakoztak föl. Érdemes emlékeztetni rá, hogy az arab kormányok mindig is Szaddám Huszein csodálói voltak, mert ő volt az egyetlen arab vezető, akitől Izraelnek és Iránnak tartania kellett. Annak idején Kuvait és a többi öbölállam is Szaddám mellé állt Irán ellenében. Az arab kormányok dollármilliárdokat költenek a közel-keleti vezetők összejöveteleire, nagyokat mondanak, de cselekedni nem képesek. Egymás ellen tudnak intrikálni, egymás kormányait fenyegetni, de több nem telik tőlük. Rá vannak szorulva a nyugati kormányokra, mert a gyufától a legbonyolultabb gépig mindent külföldről hoznak be. A nyugati kormányokat és Washingtont kell követniük, ezért is sajnálják Szaddám Huszein megbuktatását.

A háborút követő iraki változások nem nyerték el a szomszédos arab kormányok tetszését. Azért nem, mert a jelenlegi bagdadi átmeneti kormány új lépés a szabad, demokratikus, parlamentáris Irak kialakítása felé. A szomszédok attól tartanak, hogy ennek a hatása a Közel-Keleten átszivárog a többi muzulmán országba is. Csak idő kérdése, hogy mikor. Naponta több iraki és amerikai hal meg az értelmetlen és céltalan vak támadások miatt, de egyetlen arab kormány (sem az Arab Liga), sem iszlám államok idáig nem ítéltek el egyetlen terroristát sem. Különös, de az eddig letartoztatott terroristák mind más arab országokból érkeztek. A lakosságot, szállodákat, a Vöröskeresztet és más humanitárius szervezeteket is érik csapások.

Az arab kormányok nem akarják elismerni az átmeneti bagdadi kormányt, nem akarnak együttműködni az irakiakkal. Arra hivatkoznak, hogy ezt a kormányt nem a nép választotta. De melyik arab országban választották meg a kormányt szabadon és demokratikusan?

Az arab tévécsatornákon és rádióadókon csak azt lehet hallani, hogyan lehet kurd külügyminisztere egy arab országnak. Ezért is zavarja vezetőiket, hogy az iraki külügyminiszter hivatalosan részt vesz az arab értekezleteken. Hiszen ezek a vezetők voltak azok, akik 1992-től 1996-ig azon tanakodtak, hogy milyen módon buktassák meg vagy tegyék lehetetlenné az öbölháború után alakult regionális kurd kormányt. A terv félig bevált. És most csodálkoznak, hogy kurdok is részt vesznek Irak vezetésében. Hiszen Dzsalal Talabani, a jelenlegi kormány feje is kurd nemzetiségű. Ezt semelyik szomszédos arab állam sem fogja soha megemészteni. Arra számítanak, hogy a mindennapos gyilkosságok talán megbénítják a kormányzati munkálatokat. Az al-Dzsazíra és al-Arabia meg néhány más műholdas csatorna rendszerint arról ad hírt, hogy „az iraki ellenállók keményen lecsaptak az amerikaiakra, kettőt vagy tízet megöltek”, de soha nem említenek egyetlen terroristát sem. Hallgatnak arról is, hogy végül is csak a terroristák gyilkolnak civileket, robbantanak szállodákat. A hiteles ellenálló mozgalomnak elvei vannak, céljai, és nem vak dzsihádot hirdet mindenki ellen. Az al-Dzsazíra olyan politikusokkal és hírelemzőkkel készít interjúkat, akik a Szaddám-rezsim bukása után Dubaiba menekültek, akik fejesek voltak Szaddám idején. Ezek az urak miféle elemzést tudnak produkálni a tévénézőknek? És ezeket az eltorzított elemzéseket naponta többször ismétlik, „forradalmian” adja elő a bemondó. Nem véletlen, hogy szinte minden héten egy-két arab műholdas tévé tudósítóját fogják el Irakban. Ily módon haragítják és buzdítják az irakiakat az amerikaiak ellen.

Tény, hogy a szabadság és a demokrácia szerencsére mindenfelé utat tör. A szabadság nemcsak az amerikaiaknak és a nyugati népeknek van kitalálva, hanem a Föld többi népének is.

A mostani iraki káosz a szerencsétlen iraki népet sújtja, és nem a fejeseket. Fájdalmas hallgatni az irakiak elbeszéléseit arról, hogy min mennek keresztül. Az arab, valamint más iszlám kormányok szeme láttára a megdöntött bagdadi rezsim meggyilkolt és élve temetett el több millió irakit, falvakat rombolt, megsemmisítette az ország természeti kincseit. Ezek után föltehető a kérdés: vajon mit akarnak a szomszédos kormányok az iraki néptől?

A szerző kurd újságíró