Tankó Vilmosért több párt is boxolt, a PS került ki győztesen – Interjú

Miért éppen a PS?

Itt találtam meg, amit kerestem, mivel a párt prioritásai között szerepelnek a számomra is fontos témák. Az emberi jogokkal, a sporttal, a szociális kérdésekkel szeretnék aktívan foglalkozni és lehet, hogy kissé paradox módon, de a nőkhöz kapcsolódó problémákkal is. Ilyen például a menstruációs szegénység, a nemek közti bérkülönbség vagy a családon belüli erőszak. Másrészt mindenképpen olyan párthoz akartam csatlakozni, amelynek reális esélye van legyőzni a kormánykoalíciót. Ráadásul itt biztosítottak a szakmai csapatok, ennek eredményeképpen olyan törvényjavaslatokkal állnak elő, amelyek valóban javíthatnák az ország helyzetét.

Ön kereste meg a PS-t, vagy a párt szólította meg?

Már akkor is, amikor még a Slovensko frakciójának tagja voltam, felhozták páran a PS-ből, hogy „gyere hozzánk” vagy, hogy „jó lenne neked nálunk”. Persze, ezek még kötetlen baráti beszélgetések voltak. Nem arról van szó, hogy kivásároltak volna vagy ilyesmi. Csak azután vált igazán intenzívvé az egyeztetés, amikor úgy döntöttem, hogy kilépek a frakcióból. Ezt már úgy kell elképzelni, hogy végig mentünk minden témán, hosszasan elbeszélgettünk és megegyeztünk. Először a parlamenti képviselőikkel tárgyaltam, aztán a frakció elnökével, Martin Dubécivel, végül a párt elnökével, Michal Šimečkával. Nagyon konstruktív volt mindez.

Más pártokkal is tárgyalóasztalhoz ült?

Természetesen. Nem utasítottam el azonnal a többi pártot, amelyek felvették velem a kapcsolatot. Minden ajánlatot meghallgattam. Volt köztük parlamenten kívüli párt is.

Konkrétan kik keresték meg?

Nem titok, hogy Pandy Péterrel, a Magyar Szövetség OT elnökével elbeszélgettem, ő még egy közös képet is közzétett a közösségi oldalán. A koalíciós pártok közül is megkerestek, nem is egyszer.

Az SNS szólította meg a kormányból?

Igen. Sosem tekintettem ezt valós opciónak, még ha ez nagyon csábító is lehetne, hiszen így két-három javaslatot át tudnék vinni. Másrészt azonban ezzel az aktuális kormányt segíteném és sok embernek ártanék. Nekem ez nem éri meg. Tartom magam az elveimhez.

Miért távozott a Slovensko, Za ľudí, KÚ-frakcióból?

Az volt az érzésem, hogy a közös munka nem volt elégségesen koordinált. Így nem kaptam elég teret, hogy a már említettem témákkal érdemben foglalkozzam. Voltak nézeteltérések. Amikor a frakció tagjaként például találkoztam Ján Krišanda (SNS) sportért felelős államtitkárral, néhányan korrupt árulónak kiáltottak ki. Azt hiszem, azzal, hogy az ellenzékben maradok, ezeket a vádakat egyértelműen megcáfoltam. Voltak, akik azt hitték, az SNS-hez csatlakozom, de ahogy mondtam, ezt nem is vettem fontolóra. Viszont továbbra is úgy gondolom, hogy kötelességem volt kérdéseket feltenni az idegenforgalmi és sportminisztérium képviselőinek, mivel még mindig aktív sportoló vagyok, az embereknek pedig információra van szükségük.

Általánosan hogyan viszonyul a politikához?

Az egyik alapelvem, hogy őszinték legyünk. Lehet, egyeseknek nem is tetszik, hogy nyíltan és őszintén kommunikálok. De én éppen azt gondolom, hogy a politikusoknak is azt kell végig gondolniuk, hogy hogyan látnák a helyzetet egyszerű emberként. Például az édesanyám – annak ellenére is, hogy én parlamenti képviselő vagyok – nagyjából 700 eurót keres, ezért tudom, hogy milyen hatással lesz rá az elfogadott konszolidációs csomag. Vagyis továbbra is egyszerű emberként viszonyulok az ilyen kérdésekhez, egyszerű emberként beszélek ezekről.

Nemzetiségileg hogyan határozná meg magát?

Elsősorban emberként. Aztán azt mondanám, hogy magyarul beszélő roma vagyok, aki Szlovákiában él. Így tudnám talán meghatározni az identitásomat. Nem tagadom a roma származásomat, ahogy azt sem, hogy az anyanyelvem magyar, de legalább olyan jól beszélek szlovákul mint magyarul, sőt néha még az az érzésem, hogy jobban is.