Elkerülte az azonnali összeomlást a Magyar Szövetség

A Magyar Szövetség kongresszusa előtt csak egy dolog volt biztos: hogy távozik a tisztségéből Forró Krisztián, a párt korábbi elnöke. A politikus helyzete a sikertelen választási eredmények miatt ingott meg, de mélypontra zuhantak az elnök és a párt döntéshozó testületének kapcsolatai is: az Országos Elnökség csak elvétve ülésezett, a Magyar Szövetség kommunikációja megbénult és egész nyáron nem születtek sajtóközlemények, a párt nem tudott megfelelően reagálni az aktuális problémákra. A konfliktust tovább súlyosbította, hogy Forró a pártvezetés háta mögött egyeztetett az elnökválasztással kapcsolatos kérdésekben – például a végső győztes, Peter Pellegrini támogatásáról –, valamint a belső párbeszéd kizárásával zajlott az egyezkedés a kormányhoz közeli szereplőkkel is. A Magyar Szövetség az elmúlt időszakban néhány kisebb, de a gyakorlatban kevéssé látható engedményt kapott: Horony Ákos került a kisebbségügyi kormánybiztosi pozícióba, megváltozik az intézmény statútuma, valamint az ígéretek szerint maga Pellegrini is kap egy magyar tanácsadót (pont a leköszönő Forró Krisztián neve van játékban, de hónapok óta húzódik a kérdés rendezése).

Jelöltek és előzmények

A párt elnökjelöltjei csak augusztus második felében tűntek fel a nyilvánosság előtt, s mivel az elnököt a kongresszusi küldöttek választják, a legutolsó hetekig zárt ajtók mögött zajlottak a jelöltek támogatásról szóló egyeztetések. Becse Norbert volt naszvadi iskolaigazgató Forró Krisztián jóváhagyásával, annak örököseként jelöltette magát, a társadalmi tevékenysége miatt legismertebb jelöltnek számító Gubík László Léváról indította meg a saját kampányát, a Rimaszombat környékén kiugróan népszerűnek számító Cziprusz Zoltán az utolsó hetekben jelezte, hogy elindul a választáson, míg Pandy Péter a volt Híd-frakció által felépített erős emberként bízott abban, hogy az egymásnak keresztbe szavazó, MKP-s múlttal érkező jelöltek mellett egyesíteni tudja a kongresszus másik felét adó volt Híd- és Összefogás-platformok szavazatait.

A szombati választás mindkét körét rácáfolva a várakozásokra a sokak által esélytelennek tartott Gubík László nyerte, az első fordulóban 43 szavazatot kapott (Pandy 42, Cziprusz 33, Becse 23 voksa mellett), a másodikban 77-61 arányban győzte le Pandyt – az eredményben minden bizonnyal nagy szerepet játszott az MKP-s jelöltek összezárása is. Utólag is beigazolódott, hogy a választás előtt Gubík taktikázott a legjobban. A választás győztese a nyilvánosság előtt keresett magának támogatókat, szimpatizánsainak cikkei közvetett módon is nyomást gyakoroltak a küldöttekre, látható programja volt, valamint a párton belül is ügyesen választotta meg a szövetségeseit. Pandy nem tudott egységfrontot kialakítani a volt MKP-sokon túlmutató két kisebb csoport körében, Cziprusz támogatottsága megmaradt a régiós választóvonalakon belül, az előzetesen győztesnek várt Becse Norbertnek pedig Forró Krisztián rossz megítélése és az ellene folytatott sejtető-lejárató kampány is egyaránt ártott.

A Magyar Szövetség belső viszonyairól árulkodik az elnökség és a tisztviselők összetétele is. Pandy ismét megkapta az Országos Tanács elnöki tisztét, a régiós ügyekkel kiemelten foglalkozó alelnökként Őry Péter a párt legszűkebb vezetésébe tért vissza, alelnök lett a Gubíkkal szövetségi viszonyt ápoló Csenger Tibor, Nyitra megyefőnök-helyettese. Az alelnöki posztért alakult ki egyedül érdemi verseny: Csenger (75 szavazat) és Őry (72) mögött épphogy lemaradt Királyrév polgármestere, Agócs Gergely (71) – de az elnökségbe bekerült. Maga az elnökség, a párt csúcstestülete nagyrészt kicserélődött: tizenketten is – jobbára – önszántukból távoztak a testületből, köztük olyan ismert nevek, mint Berényi József, Bárdos Gyula, Orosz Örs, vagy Farkas Iván. Bizonyos értelemben tényleg korszakváltásról beszélhetünk, ez a Magyar Szövetség, a vezetését tekintve egyáltalán nem hasonlít az előző pártra.

Vannak vesztesek

Bár a Magyar Szövetség rengeteg problémával küszködik, Gubík László megválasztása rövid távon biztosan kiküszöbölte a legnagyobb veszélyt: a párt azonnali felbomlását. A Hídból érkező Pandy győzelme tovább fokozta volna a kiábrándultságot az MKP szimpatizánsai között, Becse Norbert kapcsán pedig a legnagyobb félelemnek az bizonyult, sikerül-e bármilyen módon új ötleteket csempészni a pártba egy olyan jelöltnek, aki nem számít különösebben karizmatikusnak és innovatívnak, ráadásul a korábbi, a feladatot megoldani nem képes pártelnök örökösének számít. Gubík megválasztásával a Magyar Szövetségen belül a valós pártigazgatásból évtizedekig kizárt MKP-s jobbszárny kerülhet erősebb pozícióba, ami hosszú távon növelheti az elégedetlenséget a mérsékeltebbek körében – de csakis akkor, ha az elnök nem is törekszik arra, hogy próbáljon minél több érdekcsoportnak kedvezni. Pandy OT-elnöki jelölése, Cziprusz elnökségbe való beválasztása jelzi, hogy Gubík meghozta a saját kompromisszumait a hétvégi tisztújításon és a kezdeti hónapokban biztosan nem a konfliktusok kiélezése lesz a célja.

Bár pártszakadás nem történik, világosan látszik, hogy három érdekcsoport kiszorult a tisztújítás utáni Magyar Szövetségen belüli döntéshozatalból. Becse Norbert rossz szereplése mutatja, hogy a párton belül nagy az elégedetlenség Forró Krisztiánnal szemben, Berényi József pedig szintén nincs az új elnökségben – Nagyszombat megye új erős embere a párton belül Őry Péter lett. Főként Berényi és Forró azok a politikusok, akik a párt révén még valamennyire beágyazottak a szlovákiai politikai elit körében, látványos kivonulásuk a párt munkájából azt jelentené, hogy az új vezetésnek a semmiből kell építkeznie Pozsonyban. Ez azért is nehéz feladat, mert Gubík László szlovákiai megítélése a felületes jelek alapján nem jó. A Magyar Szövetség vezetőjének jelenleg eleve nincs is szlovák állampolgársága, miután demonstratívan felvette a magyart és megfosztották a papírjaitól.

Nehéz helyzetbe került Gyimesi György is, aki ugyan a párt egyik legnépszerűbb és legláthatóbb politikusa, de önjáró, belső szövetségesek nélküli, konfliktuskereső személyiség. Elnökhelyettesként eleve keveset tett a pártért, bár megbízták a civil szervezetek tevékenységének összehangolásával, a gyakorolati lépések elmaradtak. Gyimesi kemény hangú beszédben bírálta a Magyar Szövetség tétlenségét a tisztújító kongresszuson és nem volt hajlandó tisztséget vállalni, már most kilátástalannak látja az önálló etnikai érdekképviselet jövőjét. Könnyen elképzelhető, hogy záros időn belül egy szlovák pártnál folytatja, ezzel a lépéssel pedig lemorzsolódhat a Szövetség-választók újabb része.

A harmadik csoportot a volt Összefogás-platform jelenti. Nagy József és Pálinkás Évi volt Szövetség-szóvivő ugyan bekerült az elnökségbe, de mozgalom két korábbi arca, Mózes Szabolcs és Orosz Örs nem – előbbi politikus ismét a szakkollégiumokkal foglalkozhat, Orosz pedig a megyei és értékmentő tevékenységére összpontosít a következő években. A dilemma ugyanaz, mint Forró Krisztiánék esetében: a pártnak szüksége lenne arra, hogy minél több aktív közszereplőt megtartson, ha képes erre, Oroszékat is beleértve.

A jövő Szövetsége

Gubík László a győzelmét annak is köszönheti, hogy elsőként fogalmazott meg egy részletes programot a jelöltek és a nyilvánosság felé. Az új pártelnök egyik hangsúlyos célkitűzése, hogy szakmai alapokra helyezze a Magyar Szövetség működését: bizottságokkal, szakpolitikusokkal, kialakítva egy kis, „miniszteri kabinetnek” nevezett testületet (ami nem feltétlenül egyezik meg az elnökség összetételével). Gubík lapunknak adott interjújában is elhangzott, hogy vannak elképzelései arra, milyen személyekkel töltené fel a testületeket. Az utánpótlás egy része valószínűleg a személyéhez kötődő, Martoson ténykedő Esterházy Akadémia növendékei közül kerülhet ki, ezekre a kapacitásokra alapozva állhat fel egy, a Szövetségen belüli elemzőrészleg – ha akadnak rá források. A párt vezetésébe kerülő Őry Péter a Pro Civis Polgári Társulás révén kiugróan aktívnak számít a régiós ügyek tematizálásában, amelynek a Magyar Szövetség is hasznát veheti. Szintén sok gyakorlati aktivitás kötődik a Szlovákiai Magyar Vállalkozók Szövetségének elnökeként ténykedő Iván Tamás nevéhez, aki szerepet vállalt az elnökségben. Az önkormányzatiság és a gazdasági témák tehát fokozottabban megjelenhetnek a Magyar Szövetség célkitűzései között. A pártnak ugyanakkor továbbra sincs olyan vezető politikusa, aki állást tudna foglalni a magyar kisebbség szempontjából kulcsfontosságú oktatási és kulturális kérdésekben, ezen a két téren a szakpolitikusokat ki kell nevelni, vagy meg kell találni.

Kérdéses, hogy a párt Gubík László irányítása alatt miként viszonyul majd a szlovákiai közeghez. Az új pártelnök többször is kifejtette, hogy nem lát természetes szövetségest a szlovákiai pártok körében, a pártot első körben az aktivitás fokozásával, a hitelesség növelésével szeretné fellendíteni. A szlovák pártokkal való kommunikációt nehezítheti, hogy az új elnök jelenleg egyáltalán nem beágyazott a pozsonyi politikusi körökben. Gubík szintén többször elmondta, hogy újságírókban, például a štandard.sk portálhoz kötődő személyiségekben látja a saját eszmetársait. Ezen a téren az előrelépés biztosan várat magára, a portál például egyáltalán nem is adott hírt a Magyar Szövetség elnökválasztásáról.