Az igazi művészek lassan kihalnak

Miért állítom most össze ezt a furcsa listát, melyen halott színészek, írók és énekesek szerepelnek? Az emberek egyszerűen meghalnak, ez mindig így volt, és így is lesz, amíg az emberi faj végleg el nem tűnik. Igen ám, csakhogy bekövetkezett egy fordulópont! Az előbb említett generáció volt az utolsó, amelyik lassan, internet és különösebb hisztéria nélkül érte el a csúcsot és lett sikeres...

Ma bárki híres lehet néhány óra alatt. Elég egy találó poszt valamelyik közösségi platformon, és máris bombázzák az embereket együttműködési ajánlatokkal, rajongók privát üzenetekkel halmozzák el, és a média is felfigyel, kérdéseket tesz fel. Júniusban az Egyesült Államokban nagy port kavart az ún. Hawk Tuah Girl esete. Egy videókat forgató fiatalember megkérdezett egy járókelőt, hogy neki mi, pontosabban melyik aktivitás tetszik a legjobban az ágyban. A válasz ez volt: „Hawk tuah és köpj rá arra az izére”. A „Hawk tuah” egy hangutánzó-hangulatfestő kifejezés, amely a szájüregben felgyülemlett nyálra utal. A mondat további részében pedig az „izé” szó a hím nemi szervet jelenti, vagyis hogy köpjön rá a hím nemi szervre. Egyik napról a másikra ennek a szellemes tanácsnak köszönhetően hirtelen bekerült számos tévécsatornába és hírportálra. Több tízezer dollárt keresett.

Olyan korban élünk, amikor az újdonsült hírességek és önjelölt szakértők több teret kapnak, mint azok, akik évek óta foglalkoznak a saját művészetükkel, tökéletesítik mesterségüket. Csakhogy nem tartanak ki, hanem hihetetlen ütemben váltják egymást, bukkannak fel és tűnnek el.

Ennek megfelelően változik a személyiségekhez való viszonyulásunk is. A fogyasztói társadalom átterjedt a kultúrára. A művészeknek jelen kell lenniük a közösségi oldalakon, a médiában, különben olyan, mintha nem is léteznének. Minden az általuk generált számokról szól. Folyamatosan változó tartalmakat akarunk fogyasztani, várakozás nélkül.

Delon, Belmondo, Mitana és Geišberg hagyták, hogy a műveik beszéljenek helyettük. Nem engedtek a közönség nyomásának. Mások voltak az erőviszonyok, az olvasók és a nézők türelmesen és alázatosan várták, mikor rukkolnak elő valami újjal.

Persze egyszer-egyszer ők is adtak interjút. Minden csak mérték kérdése.

Olyan nemzedékcsere zajlik, amely megváltoztatja a globális kultúrát. Azok, akik türelmesen, fáradságosan építették a karrierjüket, búcsúznak, lassan eltávoznak közülünk. Engem csak az vigasztal, hogy a munkájuk halhatatlan és mérhetetlen marad.

A szerző a Plus 7 dní munkatársa