Iparűzési bünti

A neve: vállalkozási licensz, lánykori nevén iparűzési adó. A lényege, hogy minden vállalkozás fizeti – ha van bevétele, ha nincs. Ezt a beteges adóformát valóban csak akkor szabad bevezetni, ha nagy a gáz. Anno Rabár Ferenc, az Antall-kormány pénzügyére közölte bevezetését, egy-két évre indokoltnak tartva a magyar államháztartás állapota miatt. Az egy-két évből húsz lett, igazolva azt a cinikus mondást, mely szerint az állami pénzbeszedés a védelmi maffia legalizált formája. Egy ilyen fajta adónak sem létjogosultsága, sem gyakorlati értelme nincs, a piacnak semmit nem hoz, az államnak pedig olyan bevételeket, amelyek – ha komolyan vesszük, hogy adózni a bevételből kell – igazságtalanok és deformálók. Az embernek az az érzése, hogy az iparűzési adó valami olyan, amit tisztességes társadalomban büntetésnek hívnak. Vállalkozni akarsz? Nesze, egy pofon! Nem ment el a kedved? Majd akkor más adótól talán elmegy. A vállalkozásokat kormányunk támogatni is szereti. Pl. olyan munkahelyteremtő támogatásokat ád, amelyek szavatolják valamely IT-firmának a 2700 eurós bért, mert a környéken egyébként a szegény szakemberek csak 1900 eurót keresnének. Semmi bajom a szofisztikált munka jó bérével, de kérdem én, egy olyan helyen, ahol az 500 euró bruttó az álomfizetés, mennyi tudatmódosító szer hatása kell a 2700 eurós jövedelem állami támogatásához? Hol itt az ész? Megértem, ha egy régió legnagyobb munkáltatója pácba kerül, és ezrek maradnának állami segélyen, akkor a kormányzat támogat. Nem mindig jól, sőt, inkább nem jól, de megérthető, lenyelhető. De egy sikerágazatnál? S akkor megtudjuk, a jövő évi költségvetés nagyon komolyan számol azzal a 84,2 millió euróval, amit a licenszeken kíván beszedni. Ez már a lélegzetvételi adóra emlékeztet. Soha nem felejtem el, amikor Schmögnerová, a nyíltan baloldali elkötelezettségű pénzügyér 2000-ben kiállt a kamerák elé, és bejelentette az iparűzési adó bevezetését. Nyolc gazdasági újságíró egy hét alatt miszlikbe aprította a miniszter asszonyt, aki egy héttel később bájos mosollyal közölte, számolgattak, és úgy látják, nincs értelme bevezetni. Visszalépett, elegánsan, ő még tudott késsel, villával... A vállalkozásokat nem támogatni kell. A vállalkozásokat hagyni kell. Vállalkozni. Nem kell őket kriminalizálni. A vállalkozó szóból pedig nem illik a bűnöző szinonimáját legyártani politikai színtéren csak azért, mert a bűnüldözésünk közismert töketlensége miatt az adórendszert összekevernék a büntető kódexszel. De hát mit várhatunk egy kormányzattól, amely éppen azért sikeres, mert „semmi szín alatt nem engedélyezi a lakossági gázárak emelését”, aminek következtében szerénységem majd spórol harminc eurót, valakinek pedig forralt vize lesz a házi medencéjében? És mit várunk olyan kormánytól, amely nem lát bűncselekményt az Interblue-ügyben? Lesz hát iparűzési adónk, Magyarország, utolértünk! Most már csak azt nem tudom, mit csinál majd a nemzeti párt és a Matica, ha megtudja, hogy ezt az adófajtát a magyaroktól tanulták. Izgatottan várom.