A szíriai polgárháború borzalmai elől menekülők közül sokan kizárólag a gyerekek miatt kockáztatják az átkelést Európába.„Ha nem lennének a lányok, soha nem szálltam volna fel erre a hajóra” – mondta a 33 éves szíriai Nada az AFP francia hírügynökség munkatársának, aki helyszíni riportot készített a
Háborúsdi és menekülősdi – gyerekek a gyűjtőtáborokban
A szíriai polgárháború borzalmai elől menekülők közül sokan kizárólag a gyerekek miatt kockáztatják az átkelést Európába.
„Ha nem lennének a lányok, soha nem szálltam volna fel erre a hajóra” – mondta a 33 éves szíriai Nada az AFP francia hírügynökség munkatársának, aki helyszíni riportot készített a görög Kósz szigeten. Nada férjével és három gyerekével indult útnak a háború dúlta szíriai Aleppóból. „Mindent kockára tettünk a jövőjük érdekében” – mondja, miközben a tengerparton játszó kislányait nézi.
Rémálmok, rémes valóság
„Ma is minden egyes alkalommal sírnak és üvöltenek a félelemtől, amikor hangos zajt hallanak, attól tartanak, hogy bombatámadás történt. De már újra képesek nevetni és játszani. Legalább a háborút magunk mögött hagytuk” – mesélte Nada. A rendkívül félénk Neszrín azt tervezi, hogy orvosnak fog tanulni, a kissé beszédesebb Vian táncos szeretne lenni. Az álmaira csak Vian emlékszik a nő gyerekei közül. „Egyik éjszaka azt álmodtam, hogy a katonák betörtek a házunkba és elhurcoltak minket” – mondta.
A Save the Children nevű segélyszervezet szerint megfelelő gondoskodás mellett is hosszú ideig tart, mire a háborús övezetekből érkező gyerekek újra képesek normális életet élni. A szíriai gyerekek egy jelentős része évek óta nem jár iskolába, a többségüknek túl gyorsan kellett felnőnie.
Sarah Tyler szerint az ilyen gyerekeknek újra fel kell fedezniük a „normalitás érzését”, ehhez pedig olyan helyek kellenek, ahol játszhatnak és tanulhatnak.
„Pszichológiai segítségre is szükségük van” – mondta a szóvivő, hozzátéve, hogy a gyerekek közül néhányan erőszakossá válnak, másoknak pedig pusztán arra van szükségük, hogy az érzéseikről beszélhessenek.
Ezek a családok állandó mozgásban vannak, a befogadóállomásokon mostohák a körülmények, a gyerekeknek csak néhány játéka vagy kifestőkönyve van, amelyeket a helyi lakosoktól vagy turistáktól kaptak.
Anyu, miért nem lőnek?
A 34 éves Neszrín férjével és két gyerekével szintén Aleppóból érkezett, azt mondta, hogy a háború erős lélektani hatást gyakorolt a fiaira. „A mai napig kizárólag háborúsdit játszanak” – mondta az asszony, akit meglehetősen nyugtalanít, hogy a gyerekei kiskanalakkal, ceruzákkal, bármivel felfegyverkezve „harcolnak” egymással, a géppisztolyok és a robbanások hangját utánozva. Elmondása szerint erőszakossá és nehezen kezelhetővé váltak. „Azt kérdezgetik, hogy miért nem halljuk már a bombázásokat” – közölte.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) adatai szerint a szíriai polgárháború elől eddig külföldre menekült mintegy négymillió ember fele 18 éven aluli. „Ők a legsérülékenyebbek, megfelelő védelemben kell részesülniük” – vélte Stella Nanou, a genfi székhelyű szervezet szóvivője. (MTI)
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.