Futnak még

Amerikai politológus-, újságíró- és elemzőkörökben már egy éve az járja, hogy aki a következő elnök személyére tippel, az nem lehet igazi szakértő. Mindezt csak megerősítették a demokrata és republikánus jelöltségért folyó csatározás első állomásai.

Amerika nagy és szövetségi (állam). Bizonyára ezért van az, hogy ahány tagállam, annyi (választási) szokás. Szakértő legyen a talpán, aki kiigazodik ebben a kuszaságban. És amerikai legyen a talpán, aki választani tud a lehetséges demokrata és republikánus jelöltek közül.

1928 óta nem volt ilyen nyílt az elnökválasztás, és Amerika büszkén tekint a történelmi voksolás elé. De még a két előválasztás – Iowa és New Hampshire – eredményei után is csak az biztos, hogy az amerikai választópolgár változást akar. Ebből viszont sokat.

Ezeknél a megállapításoknál kéttucatnyi szakértő sem hoz össze többet a CNN-ben, sőt még az Economistot is ezzel a szalagcímmel árulják a héten.

Mindenesetre tisztázódik a kép mind demokrata, mind republikánus oldalon.

Demokratáéknál adott Barack Obama (innen kezdve Barack), a fiatal, vakító fogsorú és sötét bőrű szenátor, meg a hozzá képest (politikai) matuzsálem, Hillary Rodham Clinton (HRC). John Edwards, a selyemfiú még liheg egy kicsit, hogy a nagyok közül valamelyik befogadja alelnökjelöltnek, de Iowa számára bukás, hiszen még oda is költözött, hogy hozza az első államot.

Iowa után a fél világ Barackot ünnepelte, azt az új elnököt, aki visszaszerzi Amerika népszerűségét, New Hampshire-i meglepetés győzelme után már HRC jegyez kilencpontos (!) előnyt.

Na ezért liheghet még Edwards – és akár meg is érheti neki. Ebben az ugrásban az a szép, hogy a költői Baracktól a választók több tartalmat, a tapasztalt, de washingtoni nagykutyának tartott HRC-től több érzelmet várnak. A többi viszont taktika és pénz kérdése. Tippelni képtelenség.

Republikánuséknál picit más a helyzet.

Pár hete még Rudy Giulani, a „nemzet polgármestere” látszott agyonverni a mezőnyt, majd végzett a futottak még kategóriában mind Iowában, mind New Hampshire-ben. Iowában a Bibliával tellegető arkansasi kormányzó, Mike Huckabee nyert, de New Hampshire-ben (ahol egyébként a függetlenek is szavazhattak a republikánus előválasztásokon) a hetvenegy éves John McCain olyan visszatérést produkált, amitől öreg „pollstereknek” is a könnye csurrant vagy a nyála csöppent.

Pár hónapja még egy számjegyű támogatottsággal és már akkor egymillió dolláros veszteséggel cserélte le szakértőit a Davis&Manafort cégre (akinek ismerős a név, ne csodálkozzék, ők menedzselik az ukrán Viktor Janukevics kampányait is, bizony, a globalizáció).

A szétcsúszás határán álló republikánus pártban is leeshetett valakinek, hogy ebből a mezőnyből csak ő képviselheti a változást. A legfrissebb összamerikai felmérések szerint ma már McCain vezeti a republikánus mezőnyt. A mormon Mitt Romney-nak Dél-Karolina lehet a végállomás két ezüstérem után, Rudy pedig az előzetes felmérések szerint még tartja magát a nagy tagállamokban, és minden erejét a szuperkeddre (február 5.) összpontosítja. Tipp – McCain és Guiliani között dőlhet el a jelöltség.

Pár kört azért futnak még a fiúk (bocsánat, HRC). A választók akaratából és a változás nevében. És milyen jól van ez így...