Főúr, fizetünk!

„Készen állok, hogy felvegyem velük a harcot” – hangoztatta, miután az egészségbiztosítók jelezték, nem hagyják annyiban a dolgot, bírósághoz fordulnak.  Az egészségbiztosítók nyereségének betiltása iskolapéldája a konok és felelőtlen politikusi döntéshozatalnak. Konok, mert úgy véli, saját népszerűsége és támogatottsága, továbbá vágyai fontosabbak, mint a hatályos nemzetközi szerződések és az alkotmány betűje (mert itt tegyük hozzá, hogy a szlovák Alkotmánybíróság is kimondta 2011-ben a Fico-féle tiltás alkotmánysértő voltát). Felelőtlen pedig azért, mert csak a rövid távú politikai hasznot figyeli. Számít rá, hogy az esetleges pereskedés évekig elhúzódik, fellebbezésekkel és trükközésekkel további éveket lehet „nyerni” – valójában nem lehet, mert ezek után is késedelmi kamatot kell fizetni –, s ami a lényeg: mire a bíróság kimondja a végleges és megmásíthatatlan ítéletet, a döntés meghozója már régen politikai nyugdíjban lesz.  Fico, amikor fent idézett ökölrázós mondatait kiejtette, talán nem sejtette, hogy mire véget érnek a bírósági eljárások, ő még mindig a nagypolitikában fog tevékenykedni. Pechjére most is ő a főszereplő, s akármennyire is fog fájni a költségvetésnek a kártérítés kifizetése, valahol mégiscsak igazságos, hogy erre most kerül sor, nem pedig egy jobboldali kormány megbízatási ideje alatt. Hogy viszonyítási pontokat kapjunk, mennyi is az a 25 millió euró (mert a perköltség további 3 milliót tesz ki), említsük meg, hogy jövőre hozzávetőlegesen ennyit tesz majd ki a kormányhivatal vagy a parlament kiadási oldala. Igen, annak a kormányhivatalnak a kiadási oldala, amely 400 ezer eurót készül spórolni a kisebbségi kulturális támogatásokon, merthogy válság van.  Abból a pénzből, amit a következő hónapokban kell kifizetnünk az Union holland tulajdonosának, 5–6 évig lehetne finanszírozni a kisebbségi kulturális pályázati rendszert.  A történetnek pedig még nincs vége, hiszen a kormány most épp azon ügyködik, hogy kiszorítsa a piacról a két magánegészségbiztosítót.  Ha ezt ugyanolyan amatőr módon teszi, ahogyan 2007-ben a nyereségképzést tiltotta meg nekik, akkor a 22 millió eurós kártérítés csak zsebpénz lesz ahhoz az összeghez képest, amit a Dôvera és az Union tulajdonosainak kell majd – évek múlva – kifizetnünk.