Borbély Balázs szerint észszerűen is lehet kezelni a problémákat

Mikor a feljutás ünneplése közben Ajkán beszéltünk, azt mondta, szívesen folytatná a munkát. Végül könnyen sikerült megegyezni és meghatározni a terveket az illetékesekkel?

Igen, hiszen mind a két fél ugyanazt akarta. Így mondhatom, hogy könnyű volt dűlőre jutni.

Milyen volt nekivágni a felkészülésnek egy folyamatosan változó kerettel?

A felkészülés azért sem volt ideális, mert pont abban az időszakban kezdtünk, amikor az előző sportigazgatónak lejárt a szerződése, az új pedig még nem volt itt a klubnál. Kicsit bizonytalan, furcsa időszak volt. De szerencsére ez gyorsan megváltozott, és minden kiegyenesedett a vezetésben és idővel a játékoskeretben is.

Az első négy vereség mennyire nyomta rá a bélyegét a hétköznapokra akár a játékosoknál, akár önnél és a szakmai stábnál?

Egyértelmű, hogy ha nincsenek eredmények, akkor a hangulat sem túl jó. Viszont nem is feltétlen a játékkal volt a fő gond, inkább az eredmények nem jöttek. Voltak peches pillanataink. Rutintalanság miatt kaptunk felesleges gólokat, amik aztán a vereséghez vezettek. De akár a másik oldalon is, a tapasztalatlanság miatt nem tudtunk eredményesek lenni, és nem tudtunk mit kezdeni a rosszul alakuló kezdettel. Szerencsére már ez is megváltozott.

Ilyenkor azt gondolnánk, hogy elkerülhetetlenek a kellemetlen beszélgetések akár edző és játékosok, akár edző és vezetők között. Valóban így van ez?

Én úgy mondanám, hogy célravezető beszélgetéseket folytattunk. Voltak ilyenek akár köztem és a sport-igazgató vagy köztem és a játékosok között is. Abban a helyzetben már az elemzések sem túl kellemesek, egészen más hangulatban folyik a hibák feltárása is. De komolyabb nézeteltérések nem voltak. Minek is lennének? Lehet ezeket a dolgokat észszerűen is kezelni.

A három belső védős rendszerre váltásban mennyire volt szerepe, hogy volt egy elhalasztott meccsük, így volt idő gyakorolni? Vagy egyébként is meglépte volna ezt?

Éreztem, hogy meg kell lépni. Már a Kecskemét elleni vesztes meccs előtt is gondolkoztam ezen, de időszűkében voltunk és csak egy edzésen tudtuk ezt gyakorolni. Így az elhalasztott mérkőzés nekünk jól jött. Át tudtuk beszélni, hogy pontosan mit is akarunk, tudtunk többet edzeni, így mi nyertünk azzal a kis szünettel. De ha az nincs, akkor is eljött volna ennek a változtatásnak az ideje.

A Diósgyőr elleni 0:0 már hozott egy kis nyugalmat, vagy igazán csak a Paks elleni győzelem törte meg a rossz szériát?

Fontos volt az a mérkőzés is. De jött aztán a válogatottszünet, amikor még egy 3-4 napos edzőtábort is beiktattunk Mezőkövesden. Akkor, az átigazolási időszak végén érkeztek új játékosok is. Így ez a kis összetartás azért is jó volt, mert őket be akartuk építeni nemcsak a játékba, hanem a csapatba is. Azokban a napokban minden szempontból igyekeztünk javítani az állapotunkon. Mentálisan is fontos volt fejlődni, és ez sikerült is. Ott már éreztem, hogy jó útra tértünk, hogy alakul a közösség, jobb lett a csapat minősége, a konkurenciaharc is érezhetően segített. A játékosok így, a stáb minőségi munkájával együtt hozták fel egy magasabb szintre egymást.

Mennyire mondható el, hogy megvan az alapcsapata? Az utolsó 3 fordulóban szinte ugyanaz volt a kezdő, csak egy-egy változás akadt.

Van az a mondás, hogy győztes csapaton ne változtass. Nem vagyok ennek száz százalékig a híve, de akár már a diósgyőri, még inkább a Paks elleni meccs után nem igazán volt okom változtatni. Inkább csak kikényszerített cserék voltak. Petráš kapus piros lapja miatt, majd voltak kisebb sérülések. Például épp Petráš edzésen összeütközött Markuval, ők akkor kiestek egy hétre. Összességében viszont nem láttam azt, hogy miért is kéne komolyan változtatnom a csapaton.

Ha már szóba került Samuel Petráš. A kapusé egy bizalmi poszt, mégis már hárman védtek a 8 bajnokin. Van most első számú kapus megnevezve, vagy Gyurákovics Erik beugróként újra megmaradt a kapuban, mint még az NB II-es szezon végén?

A bajnokság kezdetén egyik kapusunk sem volt annyira meggyőző, hogy ki tudtam volna mondani, hogy ki a fix kezdő. Ezért is szerettük volna, hogy érkezzen hozzánk tapasztaltabb játékos, akire első számúként számíthatunk. Közben jött a kiállítás, a sérülés, Erik jól védett, így nem volt okom változtatni. Most újra jön a válogatottszünet, edzőmeccset is fogunk játszani. Itt újra látni akarom, hogy Petráš milyen állapotban van. Ezek után majd leülünk a kapusedzővel, a stábbal, hogy megbeszéljük, ki véd a Zalaegerszeg ellen. De ahogy mondtam, Petrášt azért igazoltuk, hogy ő legyen az első választás, így ezt is figyelembe fogjuk venni.

Ha tudják stabilizálni a formájukat, lát esélyt arra, hogy akár az ellenfelek függvényében variálható a négy- és ötvédős rendszer?

Amíg nincs okom változtatni, addig nem is akarok ezzel foglalkozni. Az szemmel látható, hogy stabilizálódott a védelmünk, kevesebb gólt kapunk. De ebben a felállásban is, az első meccseken, voltak problémák a támadójátékunkkal. Nem tudtuk megtartani a labdát az ellenfél térfelén, nem voltunk olyan veszélyesek. Az utolsó mérkőzésen viszont szerintem már mi irányítottunk, helyzeteket tudtunk kialakítani, és elég hatékonyan használtuk ki őket. Így annak a híve vagyok, hogy tartani kell a játékrendszert, ami már működik, de még folyamatosan lehet rajta javítani. Vannak részletek a védekezésben és támadásban is, amit lehet és kell is csiszolnunk. Ha jönne esetleg egy olyan széria, ahol kimondottan nem működik ez a rendszer, akkor mondhatjuk, hogy változtatunk, vagy alkalmazkodunk az ellenfél játékrendszeréhez, de egyelőre nem látom, hogy erre szükség lenne.

A játékosokról azt nyilatkozta, hogy nem az életkor vagy a nemzetiség, hanem a teljesítmény a fontos. De azért bő a keret, sok helyről érkeztek futballisták Győrbe, sőt, a stábban is lett egy belga asszisztense. Mennyire nehéz ennyi különböző nációval dolgozni?

Nem mondanám ezt egyáltalán nehéznek. Szeritnem ez elsősorban a kölcsönös tiszteleten alapul és alkalmazkodóképesség kérdése. Akármilyen játékos vagy edző érkezik vagy érkezett, csak alkalmazkodás és elfogadás kérdése, hogy milyen a közös munka. Ebben nálunk semmilyen problémát nem tapasztalok. Az egyetlen, ami különbözik, hogy nem magyarul beszélünk az öltözőben, hanem az angol a közös nyelv.

Tűztek ki valamilyen, akár rövid távú célt? Például, hogy októberben vagy az őszi szezonban hány pontot akarnak gyűjteni?

Én inkább hétről hétre tervezek. Ennek a hétnek a célja, hogy szinten tartsuk a játékosokat, és azoknak is lehetőséget adjunk a felkészülési mérkőzésen, akik kevesebb szerepet kaptak az elmúlt pár hétben. Nagyon fontos, hogy mindenkinek meglegyen a szükséges meccsrutinja, hogy ők se csak edzésen dolgozzanak, hanem játékpercek is legyenek a lábaikban. Így mondhatni, bővül a keretünk, ha minél több játékost tűzben tartunk. Ha bármi történik, van kihez nyúlni, és a kispadról is olyan futballisták szállnak be, akik játékban vannak. Ezek után pedig a következő hét célja, hogy minél jobb teljesítményt és eredményt érjünk el Zalaegerszegen.

Vezetőedzőként vélhetően több feladata lett az elmúlt hónapokban, mint korábban a DAC-nál volt. Nyilván ezzel nagyobb felelősség is jár. Mennyi idő jut most a családra, a feltöltődésre?

Igen, mondhatni, hogy kevesebb időt tudok velük tölteni, mint mondjuk az év elején, de nagyon fontos, hogy a családommal is foglalkozzak. Amikor velük vagyok, az teljesen ki tud kapcsolni. Akkor nem foglalkozom a focival, teljesen más irányba terelik a gondolataimat. Rá tudok koncentrálni a szeretteimre, és próbálom teljes mértékben átélni a velük töltött órákat, napokat. Így összességében lehet, kevesebb ez az együtt töltött idő, de annál intenzívebb.