Dzurinda nem változik

ĺgy nem is okozhat csalódást, hogy a hét végi vereséget mindketten győzelemként fogják fel, illetve hogy az eredményért nem ők felelősek, a hibát másokban keresik. Fico szombat éjszaka és a voksolás előtt néhány nappal bizonygatta: ha a referendum sikertelen lesz, magába száll, sőt akár pártelnöki tisztségéből is távozik. Még azt is ki merte mondani, hogy a Smer által összeállítandó kabinetben nem feltétlenül neki kell lennie a kormányfőnek, a személyes érdekeket képes félretenni. A referendum nem volt sikeres, ezt a vak is látja. Csak Fico nem akarja elismerni vereségét, és már néhány órával szombati szentimentális kijelentése után magabiztosan állította: a népszavazás eredménye a Smer számára siker, nincs szükség önreflexióra, eretnekség ilyesmit akár csak kiejteni... Sőt az ellenzék két győzelmet aratott, hiszen az államfőválasztást is megnyerte. Az SDKÚ pedig látványosan elveszítette. Ezt is mindenki tudja, sőt – ugyancsak vasárnapra virradó éjjel – egy gyenge pillanatában még Dzurinda is elismerte, amikor a szavai őszintének tűntek. A vasárnap reggeli híradásokban ezek alapján felcsillant a remény, hogy talán e vereség hatására Dzurinda szánni-bánni fogja eddigi önfejű, felfuvalkodott, mindenféle alázatot és szerénységet nélkülöző magatartását, és ismét kompromisszumokra törekvő, integráló kormányfő lesz. A déli vitaműsorokban azonban már kisimult arccal, magabiztosan lépett fel, bár továbbra sem leplezte csalódottságát, és megígérte: a dologgal pártja komolyan foglalkozni fog. Az SDKÚ elnökségi ülése előtt azonban a párttagok nem értették, miért kellene bárkit is felelősségre vonni, személyi konzekvenciákat levonni, hiszen a referendum érvénytelen volt, erős mandátumot kaptak a polgároktól, és ez a lényeg. Az elnökség abszolút bizalmáról biztosította főnökét, s az ülés után Dzurinda már a régi hangján, felelőssége teljes tudatában a felelősséget elhárította magától, Kukan vereségéért az MKP-t és a KDH-t vádolta meg, amiért nem fogadták el az ő jelöltjét, és mást mertek támogatni. Önreflexió? Ugyan. Elemzők szerint az államfőválasztás elvesztése volt az utolsó csepp a pohárban. Miroslav Kusý el sem tudja képzelni, hogy a sok-sok botrány és a hét végi vereség után mi kellene még ahhoz, hogy Dzurinda önmagába szálljon, megszeppenjen és tudatosítsa: a diktatórikus módszerek alkalmazása helyett a konstruktív tárgyalásokat kellene választania. Úgy tűnik, az SDKÚ-ban még nem telt be a pohár. Talán majd ha elveszítik az európai parlamenti választásokat is...