Dunajská Streda állomás

Ehhez képest Dunaszerdahelyen a múlt héten végül egynyelvű, szlovák felirat került az állomás épületére. Csakúgy, mint ahogy az összes többi vasútállomáson látni, hiába élnek túlnyomórészt magyarok az érintett településeken.

Azt, hogy hivatalosan miért lehet csakis Dunajská Streda állomásnak nevezni a vasútállomást, egy joghézag teszi lehetővé a kisebbségi nyelvhasználati törvényben: a vasúti megállók ugyanis nem számítanak helységnévnek, nem kötelező a megállók kisebbségi nyelven való feltüntetése. A vasút mossa kezeit. A hivatalos álláspont szerint hiába foglalkoztak több szinten is a problémával, nincs megoldás, a vasúti műszaki szabványok nem tesznek lehetővé más megnevezést. Pedig mindez a társaság belső szabályzatával is orvosolható lenne, saját hatáskörben. Így vasúti kétnyelvűség csak akkor lesz, ha a szentlélek megszállja a társaság székházában ténykedő hivatalnokokat, vagy egy törvénymódosítás nem opcionálissá, hanem direktté teszi az erre irányuló akaratot.

A kétnyelvű vasúti megállók ügyében az utóbbi években hangsúlyosan és látványosan állást foglalt az egész szlovákiai magyar társadalom. Az ügy abszurditása az egyszerű ember számára is nyilvánvaló, hiszen a települések határán ott állnak a kétnyelvű táblák, és ettől még nem erősödött meg sem a szélsőjobb, Nagy-Magyarország kikiáltására sem került sor, továbbá a helyi magyarok sem felejtettek el szlovákul az anyanyelvi megnevezés hatására. A vasútállomásokat ugyanakkor kerüli az új idők szele, nemcsak az épületek maradtak romosak, a vasúttársaság szellemileg is elmaradt a fősodortól. Az ügyben minden szereplő megszólalt, aki csak bírt: volt lakossági tiltakozás és több kétnyelvűsítő „gerillaakció”. A vasút kapott számtalan levelet és önkormányzati kérvényt. Végül még a parlamentben is előkerült az ügy. Érdemi fejlemény nem történt, a dolog rövid pihentetése után úgy érezték az illetékesek, nagyobb közfelháborodás nélkül megússzák a Dunajská Streda tábla kihelyezését – nyomatékosítva ezzel, hogy a megálló az Szlovákiában egynyelvű.

A törvény nem teszi kötelezővé, de lehetőséget ad a magyar felirat kihelyezésére. Minden az intézmények jóindulatán múlik, egy egyszerű döntésen. Ez a jóindulat azonban – ha hatóságokról beszélünk – egész egyszerűen hiányzik. A kisebbségi nyelvhasználat kapcsán gyakran elhangzik, hogy nincs is rá igény, kevés a kezdeményezés és az emberek maguk sem élnek a jogaikkal. A kevés magánakció azonban nem magyarázza, miért kéne annyiban hagynunk a nyelvhasználat ügyét – az maga is egy tünet. Az igazi probléma, hogy egy létező igényt semmibe vesznek. A szintén ellenállást tanúsító Kauflandnak hirtelen mégis lettek kétnyelvű óriásplakátjai. Érdekes módon ahol van rá akarat, ott megjelenik a magyar szöveg is. Az ország pedig ettől egy kicsit jobb hellyé válik.