Bicegő egyenlőség

A kormánykoalíció múlt heti döntése értelmében hamarosan radikálisan változik adóztatási rendszerünk. Az oly régen ígért és sürgetett adóreform lassan kezd testet ölteni. Igaz, egyelőre még csak javaslat formájában. De biztosak lehetünk benne, hogy szövege a parlamentben már lényegesen nem változik; egyenlő, 19 százalékos jövedelemadóval számol minden adófizető számára, függetlenül attól, hogy jövedelme szerint mely csoportba tartozik. Egyetlen, ugyancsak 19 százalékos hozzáadottérték-adóval terhelnék a termékeket, szolgáltatásokat is. Az érintettek körében főképp az kelt figyelmet, hogy függetlenül attól lesz ez így, tömegfogyasztású élelmiszerről vagy gépkocsiról van-e szó. Az adófizetésben várható változásokról a közember egyelőre azt jegyezte meg, ami a leginkább érinti: már júliustól drágul a cigaretta meg a sör, de az üzemanyag is. Az utóbbi közel másfél évtized áremelésein edződött cigarettázó, autós meg sörivó mintha beletörődötten fogadná a döntést, hiszen maga is tudja, élvezeti cikkek fogyasztása révén húznak le róla újabb bőrt. A pénzügyminiszter egyetlen meglehetősen sántító érve: ezek fogyasztására senki nem kényszerít senkit. Hogy a termékek, szolgáltatások árába óhatatlanul beépülő benzindrágulást az a kisnyugdíjas is megérzi, aki legfeljebb a kisvállalkozó unokája által lízingelt kocsijába ül bele, arról nem sok szó esik. Vajon a reform keretében 2004 januárjától esedékes adófizetési változások kidolgozói és szorgalmazói mire nem gondolnak, amikor az adórendszer jobbításának fontosságáról beszélnek. Mintha elégedettséggel töltené el a koalíciós pártelnököket és gazdaságpolitikusokat, hogy az adókulcs-csökkentési licitben született döntéssel látszólag az összes párt elégedett. Még az a KDH is, amely úgy egy esztendővel ezelőtt – nyilvánvaló választási kampányfogásként – 14 százalékos egyenlő adót szorgalmazott. Arról, hogy 19 százalékos hozzáadottérték-adó bevezetésének hatására is sorozatos drágulások várhatók minden téren, kevés szó esik. Közben nyilvánvaló, hogy az állam a legszegényebb rétegek esetében aligha tudja majd kompenzálni az adóreform életszínvonal-csökkentő hatását. Az is nyugtalanító, hogy az adóreform-javaslat közzétett változata nem számol a vállalkozások és a beruházások, a régiófejlesztés adórendszer általi ösztönzésével. Márpedig a gazdaságfejlesztésnek ezzel a kézzelfogható lehetőségével nálunk sokkal gazdagabb országok élnek. Persze, azokban az államokban általában már nem a költségvetésben a tervezettnél kevesebb adó beszedése következtében keletkezett lyuk betömése a fő gond. Mi egyelőre annak örülhetünk, ha legalább részben beválik az egyenlő adóhoz meg az egykulcsos hozzáadottérték-adóhoz fűzött remény, hogy javul az adófizetői fegyelem. Ismerjük a szlovákiai viszonyokat. Félő, azoknak a tamáskodóknak lesz igazuk, akik váltig állítják: az egyenlő adónak több lesz a kárvallottja, mint a nyertese.