Egy korszak vége: bezár a Fényes vendéglő

A Fényes vendéglő vezetője, Takács Hajnalka nemrég a közösségi oldalon jelentette be, október végén bezárja a helyet. A poszt megjelenése után rengetegen osztották meg egykori, a Fényesben megélt élményeiket és több százan reagáltak legalább egy szívecskével a bejegyzésre.

Régi szép idők

Takács Nándor és felesége, Mária, vagyis ahogy mindenki ismerte őket, Szaki és Szaki Mari néni a Jednota Fogyasztási Szövetkezet alkalmazottaiként 1988-ban kezdték működtetni az akkor még étteremként működő Fényest, majd a rendszerváltás után vállalkozókként folytatták. Szombatonként diszkókat szerveztek, pénteken és vasárnap a Taktik zenekar játszott. Takács Hajnalka eredeti foglalkozása óvónő, 1997-ben állt be szülei mellé a családi vállalkozásba. 

„Sok munka volt, izgalmas volt abban az időben pincérkedni, de fiatalok voltunk és bírtuk az iramot. Éles váltás volt az óvoda után a vendéglőben helytállni, de mindent meg lehet tanulni. A ‘90-es évek legvadabb időszakában a dunaszerdahelyi maffia miatt azon a környéken nem mertek diszkókat szervezni a vendéglátósok, így Pereden két járás, a Galántai és a Dunaszerdahelyi fiataljai találkoztak. Ahogy akkoriban viccesen neveztük őket, jöttek a joggingos, mokaszines ócska macsók. Különféle bandák jöttek itt össze, gyakran torkollott verekedésbe a buli. A farkasdiak, mácsédiak általában nem voltak problémásak, de már a nádszegiektől vagy az alsószeliektől tartani kellett, végül kénytelenek voltunk őrző-védő szolgálatot szerződtetni. A legfontosabb szabály, amit a szüleim megtanítottak, az volt, hogy fogd a bevételt és zárkózz be a raktára, nehogy eltaláljon egy kósza pohár, a többit a rendőrség intézi, a pincérnek tilos a verekedők közé állni. Ezeket leszámítva nagyon aktív, bulis élet folyt itt. Volt olyan búcsú, amikor a kultúrházban a híres és közkedvelt szeredi Vox zenekar játszott, itt diszkó volt és az akkor még működő bárban is bulit szerveztek, így több száz fiatal cirkált a három szórakozóhely között. Pénteken, szombaton diszkó, vasárnap mulatság, hétfőn ismét diszkó volt. A kezdetekben Hrdlička Tomi volt a lemezlovas, tőle Csánó Tomi vette át a felszerelést, utánuk pedig Mészáros Gyuri, azaz DJ George. Akkoriban 19 órakor kezdődtek és legfeljebb 2-ig tartottak a bulik. Minden vendég tudta, hogy ha megszólal a Rocky film betétdala, illetve később a Terminátor zenéje, akkor záróra van. Aki nem ért ide 20 óra előtt, már nem volt helye. Érdekes volt látni a diszkóba először érkező tiniket, ahogy felnőtt korukra megtanultak öltözködni, a lányok sminkelni, táncolni, viselkedni, szórakozni, ismerkedni. Rengeteg házasság köttetett a Fényesben és még több barátság” 

– emlékezett vissza Hajnalka a vendéglő aranykorára. Azokban az években lakodalmakat, találkozókat, családi eseményeket is tartottak, és mivel Takács Nándor vadász volt, minden évben a Fényesben szervezték meg a vadászbált.

Ínyencségek az étteremben

Minden alkalommal hatalmas sikere volt a Fényesben a rendszeresen megszervezett magyar konyha hetének. Még a szocializmus éveiben kezdődött a hagyománya, hogy évente kétszer, tavasszal és ősszel egy-egy hétig magyar ételspecialitásokat lehetett enni, amelyeket magyarországi szakácsok készítettek. A ‘90-es évekig, amíg működött a peredi Döme Compó József zenekara, addig cigányzenével kísérték ezeket az alkalmakat. 

„Amikor idekerültem a szüleim mellé, igyekeztem modernizálni a megszokott dolgokat. A győri Metro áruházban jó minőségű alapanyagokat, különféle, az ételekhez illő borokat lehetett kapni, így tudtuk színesíteni a kínálatot. A vendégek hétköznap kisebb számban érkeztek, de hétvégén alig győztük kiszolgálni őket. Pénteken hat óra előtt öt perccel üres volt a terem, a pincér megjegyezte, ez a vihar előtti csend, és igaza lett, hat után minden asztal foglalt volt, versenyezni kellett a szabad helyekért, nemcsak a helyiek jöttek, hanem a környékről is érkeztek vendégek. Idővel egyre több étterem nyílt, bármikor lehetett magyaros ételeket enni, így ez is elmúlt. A diszkóknak az vetett véget, hogy egy másik szórakozóhely és bár nyílt meg a faluban, a fiatalok átszoktak az új helyekre, a Fényes megmaradt amolyan beülős találkozóhelynek. Biliárdasztalt, csocsót, dartstáblát és zenegépet vásároltunk, ezek újra lendületet adtak a helynek, sokan szerettek ide járni” 

– mesélte.

Fontos találkozások

Takács Hajnalka mosolyogva idézi fel a nagy beszélgetéseket a vendégek között, az olyan izgalmas témák folyamatosan napirenden voltak, mint a politika, a sport, a foci. 

„Az internetes korszak előtt bármilyen szakembert, mestert, segédmunkást itt lehetett találni, legyen az ház körüli munka, építkezés, autószerelés vagy kertészkedés. Munka után be mertek jönni az emberek, egész munkahelyi közösségek jártak ide. Sokszor éreztem úgy magam, mint egy pszichológus vagy inkább lelki szemetesláda. A legtöbben nem azért járnak kocsmába, hogy leigyák magukat, hanem mert magányosak, otthon nincs kivel megbeszélni a problémáikat, ilyenkor úgy éreztem, nem is voltak hiábavalók az óvónőképzőben eltöltött évek, még ha nem is gyerekekkel foglalkoztam, de embereket kellett meghallgatnom vagy csak kicsit beszélgetni velük. Időközben nagyon jó szelektív hallásom alakult ki, szintén fontos volt megtanulni, hogy két fülem van, az egyiken bejön az információ, a másikon ki kell engedni” 

– mondta nevetve.

Új igények, új szokások

2004 tavaszán a Jednota szupermarketet alakított ki a régi vendéglő helyén, így már csak egy sarki kocsma lett a Fényesből, ekkortól lett Takács Hajnalka hivatalosan is a vezetője, de már előtte is részben átvette az ügyintézést a szüleitől. Mindig igyekezett reagálni az igényekre, egy ideig például nemdohányzó részt is működtetett a kocsmában, de szavai szerint az volt a legnagyobb gond, hogy az épületet nem tudta megvásárolni, így modernizálni sem. Az előtte kialakított teraszt két oldalról régi, elhanyagolt épület szegélyezi, a legnagyobb igyekezet ellenére sem lehetett ott kellemes, szép környezetet kialakítani. Elmondta, megfigyelhető volt, hogy az utóbbi években egyre kevesebben tértek be a kocsmába. Szerinte a fiataloknak nincs erre igényük, úgy építik a házakat, hogy legyen terasz, medence, udvar, ahol úgy lehet kikapcsolódni, hogy nem kell elmenni otthonról, meg lehet hívni a családot, barátokat. 

„A Covid-19-járvány erre ráerősített, az emberek megtanulták, hogy otthon is meg lehet inni egy sört, ami ráadásul sokkal olcsóbb a boltokban, mint a kocsmában. Az idei forró nyár is sokat rontott a helyzeten, a kánikulában nem akartak kimozdulni az emberek, a búcsú és a falunap sem váltotta be a reményeket, ekkor már sejtettem, hogy meg kell hozni a döntést a végleges bezárásról. Először úgy gondoltam, hogy ezt a lépést év végén teszem meg, de az őszi, téli hónapokban csak még több lenne a kiadás, a bevétel viszont valószínűleg nem, így nem kifizetődő. Az állandó áremeléseket, az energiaárak emelkedését, az adóemelést már nem lehet követni” 

– magyarázta. A koronavírus-járványt megelőző időszakban volt egy, a munka szempontjából kényelmes időszak, amikor két alkalmazottat foglalkoztatott, ő pedig a szabadságok idején állt be a kollégák közé. A lezárások után ő is rendszeresen dolgozott, de tavalytól érezte azt, hogy egyre kevésbé éri meg ezt a munkát végezni. Mint mondta, olykor nehézséget okozott alkalmazottat találni, betanítani őt, a kocsma hétvégén, ünnepnapokon is nyitva van, egyre kevesebben akartak ilyen helyen dolgozni.

Törzsvendégek

A beszélgetés közben időnként megzavarnak a vendégek, vannak, akik egyedül jönnek, mások csapatban. Ők a még meglévő törzsvendégek, akikből szintén egyre kevesebb van. A kocsmáros szerint az, hogy kevés a vendég, nem jelenti azt, hogy csökken az alkoholfogyasztás, sőt, úgy véli, az üveggyűjtő konténerek alapján az látszik, hogy az emberek sok alkoholt fogyasztanak. A legnagyobb problémát abban látja, hogy az élelmiszerboltokban 40-50 centért lehet dobozos sört venni, miközben a kocsmában a csapolt sör ára 1,70 euró. Aki azért jött régebben, hogy társaságban megigyon valamit, az sok esetben nem talált társaságot, ezért legközelebb otthon maradt. Ha már otthon maradt, sokkal olcsóbban is el tudta fogyasztani a kedvenc italát, így a kocsmával együtt az emberi kapcsolatok is fokozatosan megszűntek. Az állandó vendégek lassan kiöregednek, meghalnak, a fiatalabbak közül kevesen járnak kocsmába.

Takács Hajnalka nem csügged a jövőt illetően. Úgy fogalmazott, lezárult egy hosszú, munkával teli, néha nehéz, ugyanakkor szép és vidám emlékekkel teli korszak. Most a nyugodtabb, kevesebb kötelességgel és felelősséggel járó életszakasznak érkezett el az ideje, amikor újratervezheti az életét, a mindennapjait.