Belgium, a földi paradicsom

Az elmúlt hónapokban ismét sokan keltek útra a hírhedt kassai Luník IX. lakótelepről Belgiumba. Nem jártak szerencsével, a hivatalos procedúrához szükséges egy hét leteltével hazaebrudalták őket, európai uniós polgároknak ugyanis semmi esélyük menedékjogot kapni egy másik uniós országban, hiába indokolják lépésüket rossz szociális helyzetükkel, diszkriminációval, szegregációval, munkanélküliséggel. A kassai romák nyilván nem tudják ezt, illetve valahonnan félrevezető információkat kapnak, mivel hazánk tavaly a dicstelen második helyet foglalta el Oroszország után a belgiumi betelepülési kérelmek számának összesítésekor: 102 kérvény érkezett Brüsszelbe, 90 százaléka Kassáról.

Csóválhatjuk a fejünket, mosolyoghatunk a kiutazók naivitásán, ám aki már járt az említett lakótelepen, talán többet ért az egészből, és nem csodálkozik annyira. A „roma gettókén” ismert kerület bérházainak 640 lakását eredetileg alig háromezer emberre tervezték, jelenleg azonban legalább hatezren élnek itt. A horribilis összegű adósságok miatt a szolgáltató elzárta a melegvízcsapot, hideg víz naponta négy órán át folyik, fűtés pedig egyáltalán nincs. A felnőtt lakosság 99 százaléka munkanélküli, nem ritka a százezer korona fölötti közműtartozás. A részleteket pontos határidőnaptár szerint vonják le a segélyből, ebben a tempóban úgy harminc év múlva rendeződnek a számlák. Hatan–nyolcan zsúfolódnak a kétszobás lakásokban. A helyi polgármester rendszeresen szervez terepszemlét újságírók számára, akik úgy érezhetik magukat Kassa külvárosában, mint a távoli, egzotikus Indiában. Az egyik ilyen „exkurzión” egy harminc év körüli férfi akkora panaszáradatot zúdított rám, hogy csak úgy füstölt a diktafon. Aztán betessékelt a lakásba, ahol egymás hegyén-hátán alszanak. Befogadták a nagymihályi unokatestvért is családostul, mit tehettek volna, ha ő sem tudta előteremteni a lakbérre valót. A végén megkérdezte, hogy amit most mondott és mutatott, mikor lesz benne a tévében. Egy szerény kis fényképezőgép volt csak nálam, azzal sem sokat kattintottam a tíz perc alatt. A tévés kollégák nyilván valamelyik szomszédos lépcsőházban filmeztek. Ez egy újságban lesz, próbáltam magyarázni, de a családfő nem igazán értette, továbbra is a televízió fontosságáról értekezett. El sem merem képzelni, hogyan reagálna, ha valaki arra biztatná, fogja a családot és menjenek ki Belgiumba, mert ott van a földi paradicsom, lesz segély, ellátás, szállás, tán még munka is.

A múlt héten három ijedt belga kormányhivatalnokot vezettek végig a „luníkon”, akik e híreszteléseket megcáfolandó érkeztek hazánkba. Kár, hogy lemaradtam erről a terepszemléről.