Ajtón ki, ablakon be

Másfél évtizede, hogy alkotmányunkból törölték a demokratikus európai politizálás összes alapelve megcsúfolására oly alkalmasnak bizonyult 4. cikkelyt. Jogtudósok sok kötetnyit írtak azóta a kommunista pártot minden intézkedés felülbírálására feljogosító alkotmányos elv érvénytelenítésének jelentőségéről. Mi, laikusok nem a szakma tudorainak fogalmi apparátusával fejezzük ki magunkat. A lényeget azonban értjük: a politika a regényírást hagyja rá a regényíróra, az aratás és a mélyszántás időpontjának meghatározását a szántó-vetőre, és ne ártsa bele magát a városépítészek vitájába.

Már 30-40 éve se kellett ahhoz alkotmányjogásznak lenni, hogy az ember érezze, akkor valami nem stimmelt. Hát hogyne örültünk volna 1989 őszén, hogy némileg átszabták az ország alkotmányát!

Most arról folyik a vita az egészségügyet érintve, hogy szakmai szempontok domináltak-e, vagy politikaiak, amikor Rudolf Zajac egészségügyi miniszter javaslatai alapján létrehozták az orvosi ellátás minőségének ellenőrzésére létesített hivatal felügyelő-, valamint igazgatótanácsát.

Nem meglepő, hogy a miniszter körömszakadtáig tagadja, hogy politikai megfontolások érvényesültek volna a testületek tagjainak kiválasztásánál. Komolytalan lenne, ha érvek nélkül valaki azt állítaná, hogy itt is szerepet játszottak a koalíciós igények. Csakhogy az a baj, ha az eddigi tapasztalatok alapján akár száz embert megkérdeznének, politikai szempontokat figyelembe véve kerültek-e a testületekbe orvosok, legalább kilencvenen igennel válaszolnának. A nem politikai tisztségek betöltésénél az elmúlt tizenöt évben annyiszor döntöttek politikai kritériumok szerint, hogy már senki sem veszi komolyan, ha egy miniszter ennek ellenkezőjét állítja.

Tizenöt éve, hogy azt a cikkelyt az alkotmányból kidobták az ajtón. Most némileg civilizáltan, naponta kopogtat az ablakon.