A szobában lakik itt bent?

Talán fogadjuk el magyarázatnak azt, hogy Simon Zsolt, az ügygyel a legtöbbet foglalkozó kormánytag magyar, ezért a madaraknak is magyarok lakta területen kellett leesniük, mert ennek így dupla PR-értéke van. Ennyi hatalma azért legyen már egy miniszternek. Bősön kívül a Slovnaftban is találtak döglött madarakat, de a kőolaj-finomító is magyar anyavállalat tulajdonában van, sőt a Csallóköz területén fekszik, tehát ugyanúgy érvényes a fenti definíció.

Több nagyvállalat belső közleményben tudatta alkalmazottaival, mi a pontos teendő, ha elhullott madárral vagy egyéb szárnyassal hozza őket össze a sors. Egyelőre az egyik pozsonyi édességgyár volt a legjobb, mely egyebek mellett kitért arra is, hogy ha meglátnak egy madártetemet, először arról győződjenek meg, hogy a szél a madár irányából fúj feléjük, vagy fordítva. Az esetleges oldalszélről nem tettek említést.

Bár Simon Zsolt már többször figyelmeztette a jónépet, hogy a veszélyeztetett területeken tessék bezárni a tyúkokat a tyúkólba, vagy hálót feszíteni föléjük, vagy valami hasonlót, egyébként a szárnyasok el lesznek pusztítva. Mivel az embereket ez nem nagyon hatotta meg, mondhatnánk, fütyültek a miniszter fenyegetéseire, megpróbálom máshonnét megközelíteni a dolgot. A kórral kapcsolatos figyelmeztetés már réges-régen megjelent a magyar irodalomban is. 1848 februárja környékén valószínűleg tombolt a gyilkos vész, viszont az akkori újságok nem mertek írni róla. Tudják, a Habsburgok alatt kemény cenzúra volt. Viszont híres költőnk, a szabadság bajnoka, így jellemezte a családi házuk környékén kialakult helyzetet: „Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend, A szobában lakik itt bent? Lám, csak jó az isten, jót ád, Hogy fölvitte a kend dolgát!”

Magyarán Petőfi Sándor édesanyja valószínűleg meghallgatta az akkori mezőgazdasági miniszter figyelmeztetését, s szépen a kór idejére beköltöztette a tyúkot a szobába, nehogy megfertőződjön.

De Petőfi nem hagyta ennyiben a dolgot, mert ugye százszázalékosan nem lehetett biztos abban, hogy a madár már nem fertőzött, s ha most egy hét alatt jut ide Angliából a válasz, vajon meddig tarthatott 150 éve? Éppen ezért, mivel fennállt a veszélye annak, hogy más állatok is megfertőződnek, ha érintkeznek a tyúkkal, Petőfi kutyájukat is figyelmeztette: „Morzsa, Kedvet ne kapj a tyúkhusra, Élj a tyúkkal barátságba’...Anyám egyetlen jószága.”

Egyeseknek kétségei támadhatnak afelől, hogy Petőfi valóban erre gondolt-e, de kérem! Mivel magas szintű irodalomról volt szó, mégsem írhatta le Petőfi, hogy: „Morzsa, meg ne edd a tyúkot, mert nemcsak neki, hanem neked is véged lesz a H5N1 miatt”, meg ez így nem is rímelt volna.

Tehát kedves olvasók, akik egyben esetleg szárnyasokat is tenyésztenek. Ha Simon Zsoltra nem is, legalább Petőfi Sándorra hallgassanak egy cseppet.