A szlovén Herkules és Koszovó

Január elsején Szlovénia veszi át az Európai Unió soros elnöki tisztségét. Ez a kis ország volt az első, amely 16 évvel ezelőtt kiszakadt Jugoszláviából, most pedig az a feladat vár reá, hogy Európa nevében felügyelje a néhai közös délszláv állam felbomlásának utolsó fejezetét: Koszovó függetlenné válását – írta a The Economist. A brit hetilap egy európai külügyminisztert idézett, aki elismerte: sokkal jobban örülne, ha a koszovói válság végkifejlete nem Szlovénia EU-elnökségének idejére esne, „elvégre ő sem ismerte be a kommunista múlt összes bűnét.”

Brüsszelben megoszlanak a vélemények arról, vajon rossz-e vagy jó Ljubljana számára, hogy ő tölti be a soros elnöki tisztséget a koszovói dráma végjátéka idején.

Mások azt állítják, hogy Szlovénia irreleváns tényező egy olyan nagy horderejű vitában, amelyben Oroszország, Amerika és az ENSZ BT feszül egymásnak. Való igaz: a kis Szlovénia olyan kevés nagykövettel bír, hogy a világ 110 országában Franciaország diplomatái fogják képviselni hat hónapon át az EU-elnökséget. Egy brüsszeli illetékes gúnyos megjegyzése szerint lehet, hogy januártól Szlovénia elnököl az EU különböző szerveinek ülésein, ám aligha a szlovén államfő lesz az, aki „meggyőzi majd Putyint” a Koszovóval kapcsolatos orosz álláspont megváltoztatásáról.

És most lássuk a jó oldalát a dolognak. Szlovénia egyedülálló ismeretekkel bír a balkáni térségről. Egy diplomata szavaival: amikor szlovén és szerb politikusok tárgyalnak, a szlovének „pontosan tudják, mikor kezdődik a mellébeszélés”. Ezt a képességet pedig igazán nem szabad alábecsülni. Ljubljana igazat beszél, amikor azt mondja: azt akarja, hogy Koszovó és Szerbia csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Ez szöges ellentétben áll néhány törzsökös EU-tagállam képmutató álláspontjával; ezek szóban pártolják a Balkán bevonását az unióba, ám rettegnek előadni az ilyen jellegű bővítést a választóiknak. Végül is Szlovéniának az az érdeke, hogy jómódú, törvénytisztelő EU-államok legyenek a szomszédai.