A Smer nagyvállalkozója

Kétféle vállalkozó létezik. Az egyik a piaci igényeket felmérve olyan terméket vagy szolgáltatást állít elő versenytársainál olcsóbban, jobb minőségben, szebb formatervezéssel vagy jobb reklámmal, amelyre valós piaci igény van és így növeli piaci részesedését. A másik egy ilyen valódi szabadpiaci versenyben két hét alatt éhen halna – neki a politikai kapcsolat a fő tőkéje. Befizet a pártkasszába, majd a pénzét kamatostul visszakapja, ha szövetségesei hatalomra kerülnek – az állam olcsón ad neki és drágán vesz tőle.

Široký úr ez utóbbi kategória. Anno még elvtársként a tapasztalatszerzést és a kapcsolati háló szövögetését – mint megannyi későbbi üzletember a keleti blokkból – a csehszlovák titkosszolgálat (ŠtB) ügynökeként kezdte, ilyen minőségében a csúcson az „ideológia főellenségnél” kémkedett: a washingtoni nagykövetségen volt rezidens (fedőneve Belan őrnagy). A rendszerváltás után gyorsan megtalálta a helyét Viktor Kožený mellett, a Harvard Alapoknál (a szlovákiai rész vezetőjeként). Az alap a vagyonjegyes (kuponos) privatizáció egyik legnagyobb csalássorozatának, a kisbefektetőknek a cseh és szlovák nyelvben „tunelozás”-ként meghonosodott kifosztásának szimbólumává vált. Kožený Csehországban jogerősen 10 évet kapott (de a Bahamákon él), Široký ellen a szlovák ügyészség hosszú évek után lezárta a nyomozást…

A szerzett tőkét és vállalati részesedéseket birtokló, egy időben a Szlovák Jégkoron-szövetséget is vezető vállalkozó csillaga a Smer 2006-os hatalomra jutása után ívelt újra felfelé. Köztudott, hogy a párt kezdetektől fogva a HZDS-közeli üzletemberek bizniszprojektje volt arra az esetre, ha Mečiar kiesne a hatalomból. A kezdőtőkét összedobó üzletemberek jelölésekre és későbbi megrendelésekre szereztek jogot. Ahogy a Smer egykori alapítója, Bohumil Hanzel később nyilatkozott: „Fico akkor [2002-ben] azt mondta nekem, hogy legitim kérés a szponzorok részéről igényt tartani az állami funkciókra és megrendelésekre”. Nos, Ficóék be is nyomták Široký emberét, Ľubomír Jahnáteket gazdasági miniszternek (aki korábban a Široký alapjainak tulajdonába került Plastika Nitra vezérigazgatója volt). Dőltek is az állami pénzek Široký cégeihez: ment a Plastikának, kellett informatikai korszerűsítés Jahnátek minisztériumába (bit-Studio), fel kellett újítani a pozsonyi várat, a hoki-vb-re meg a téli stadiont satöbbi satöbbi. A problémák akkor jöttek, amikor a Smer is kiesett a hatalomból.

Široký Váhostavja akkor vállalta (Fico szerint túl olcsón) egy-két autópálya-szakasz megépítését. Most meg úgy tűnik, a kis- és közepes alvállalkozói, beszállítói nagy részét nem fizeti ki, a cég restrukturalizációja során nekik a tartozások 15%-a jut majd, ami az általuk az államnak befizetett (20%-os) áfát sem fedezi! Jó részük mehet a levesbe, Široký cége meg a tartozásoktól megtisztítva, a második Fico-kormány által újabb (most már nem túl olcsó) autópálya-építésekkel megdobva vígan muzsikál tovább. A végén katarzis helyett marad egy nagy adag mocsok a hazai valóságából…

A szerző a Comenius Egyetem politológia tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója