A Smer alattvalói

A szlovák gazdaság, köszönhetően elsősorban azoknak a strukturális reformoknak, amelyek az 1998 utáni időszakot követték – beleértve az eurózóna-tagságot –, a megrázkódtatások ellenére viszonylag jól vészelte át a gazdasági válság időszakát. A „viszonylag” kitétel indokolt, a válság ugyanis felénk is rengeteg bánatot, félelmet és nyomorúságot okozott az egyszerű emberek körében és megnehezítette a vállalkozók életét. Mindamellett az ország a jelek szerint nem csúszott bele tartós stagnálásba, és mára képes valamiféle növekedési potenciált is felmutatni. Egy hagyományos, őszinte szociáldemokrata párt ilyen helyzetben egy dolgot csinálhat: rendszerszintű intézkedésekkel csökkenteni próbálja a válság veszteseinek nehézségeit, valamiféleképpen kompenzálja a relatív értelemben legnagyobb terhelést elviselni kényszerülő csoportok terheit. A Smer ezt eddig nem tette meg, sőt, a jelek szerint a szükségesnek tűnő intézkedéseket tartalékolta, időzítette, becsomagolta, hogy most csomagként jól el tudja adni azokat.  Megint csak, egy igazi szociáldemokrata párt számára a szociálpolitika nem az osztogatás színtere, hanem az állampolgárokkal, szavazókkal felépített partnerség alapja. Jól éltek, ezért ránk szavaztok. A Smer azonban, mivel vezető politikusai szociáldemokratát maximum a televízióban láttak eddig, nem gondolkodik partnerségben.  Egy másik hagyományhoz nyúlik vissza, a szocialista paternalizmushoz, amelyben az állam megszán, ajándékoz, ellát, megsegít.  Nem egyenlő partnerként, hanem hűbéres úrként, feljebbvalóként, megváltóként. Ennek a paternalista politikának a magjában egyébként a tartós demokratikus hagyományok teljes hiánya, illetve a régiónk által a huszadik században bemutatott, feudális és önkényuralmi rendszerek közötti szédelgés van.  A Smer csomagjában találunk jobb és rosszabb intézkedéseket – erről vitázzanak a közgazdászok. A szociálpolitika mindig a gazdasági növekedéssel vívja presztízsharcát, minden kormánynak fájó döntéseket kell hoznia arról, mi mekkora prioritás épp az adott helyzetben.  Az én hozzászólásom másról szól: a kormány hozzáállásáról állampolgáraihoz, akiket partner helyett alattvalóként, betömendő szájként, megbabonázandó közönségként kezel. De ezt a nyilvánvaló tényt Szlovákiában ma egyetlen politikai riválisa sem tudja kihasználni. A jobboldali pártok gyakran szívtelenségbe hajló neoliberalizmusa biztosan nem találja meg az utat a baloldali szavazókhoz, igazi baloldal a Smeren kívül meg nincs. Lehet, hogy majd négy év múlva? Na persze, pont ezt kérdeztem négy évvel ezelőtt is, ugyanitt.