A Kreml eldöntötte

Március közepén közölte az elnöki iroda, hogy Andrej Kiska még nem döntött a moszkvai részvételről, áprilisban közli, hogyan határozott. Két napra rá Szergej Lavrov orosz külügyminiszter elárulta, kik mennek Moszkvába. „A cseh államfőt, a szlovák és görög kormányfőt és a ciprusi elnököt várjuk.” Az orosz bejelentés után Kiskának már nem volt választása, a Kreml döntött helyette. Méghozzá oly módon, amit egy független állam vezetőinek nem lenne szabad ignorálniuk.

Vlagyimir Putyin meghívja Szlovákia elnökét , de még mielőtt hivatalos választ kapna, a Kreml Lavrov révén bejelenti, hogy „kit várnak Moszkvába”. Nem az államfőt, hanem a kormányfőt. Ilyen „meghívás” után egy független ország államfője nem is mehet el Moszkvába. Hiszen már nem a brezsnyevi időket éljük, amikor Leonyid Vasil Biľakért üzent ebbe a tartományba, Ludvik Svoboda elnök helyett. Mivel nem vagyunk az oroszok szatellit állama, a teljes politikai vezetésnek egységesen kellene állás foglalnia egy ilyen moszkvai „meghívás” után.

Ha az oroszok a lengyel államfőnek küldenének meghívót, de még a válasz megérkezése előtt bejelentenék, hogy a lengyel kormányfőt várják, a lengyel kormány egy órán belül nyilatkozatot tenne közzé, melyben leszögezné, hogy Lengyelországnak szuverén joga eldönteni, ki képviselje a megemlékezésen. Legyen bármilyen is a viszonya egy ország államfőjének és kormányfőjének, arra mindkettejüknek kölcsönösen ügyelniük kell, hogy más államok egy független ország képviselőjeként viselkedjenek velük szemben. A két szlovák közjogi méltóság közül csak az államfő viselkedett így.

Az alkotmány szerint az államfő „külföldön és idehaza is Szlovákiát képviseli”. Az a kormányfő, aki alig titkolt örömmel veszi tudomásul, hogy nem az országa államfője, hanem egy másik állam döntött arról, hogy ki képviselje Szlovákiát a moszkvai megemlékezésen, nem egy önálló állam, hanem egy szatellit állam képviselőjeként viselkedik.

A szerző az Állítsuk Meg a Korrupciót Alapítvány munkatársa