A Csemadok helye

Egy ártatlannak tűnő akciót szerveztek péntek-szombaton Nagyfödémesen a Galántai járás magyar vonatkozású szervezetei és személyei, remélhetőleg a célok megfogalmazása után is helyénvaló lesz az ártatlan jelző, noha a zárónyilatkozat s az ott elhangzott néhány gondolat meglehetősen vadra sikeredett. Gyanakvóvá pedig az erdélyi és a vajdasági példa tesz bennünket. Míg Erdélyben a Tőkés László vezette radikálisok még csak riogatják a bár mesterséges, de kétségkívül eredményeket hozó egységet, a Vajdaságban már nincs magyar tömörülés a szerb parlamentben. A legmegrázóbb a történetben, hogy mindezt bizonyos magyarországi körök nem csupán bátorítják, hanem egyenesen táplálják. Persze, túlzás lenne vészharangot kongatni, vagy bármit félreverni, de a Csemadok Galántai Területi Választmánya és más szervezetek által megrendezett, Otthont a hazában, hazát a szülőföldön című rendezvény zárónyilatkozata például olyasmiket tartalmaz, hogy (a fórum) „kezdeményezi az MKP és a Csemadok együttműködésének szorosabbra tételét, különös tekintettel a meghirdetett népszavazásra, az EU parlamenti képviselői választásokra”. Józan ésszel senki nem következtethet ebből másra, mint hogy a Csemadok politizálna, ha lehetne, bár erről a kilencvenes évek derekán szerencsére leszokott. Mégiscsak egy kulturális szervezetről van szó (még ha újonnan társadalmi és közművelődési is). A zárónyilatkozat másik pontja: kezdeményezi nemzeti sorsunk – jövőnk érdekében a Máértra meghívni a 60 000-es tagsággal rendelkez# (...) Csemadok küldöttségét is. A Máért a határon túli és a magyarországi politikai szervezeteket – a nyugatiak esetében természetesen nem – összegyűjtő értekezlet. Vagyis, vajmi köze van a kultúrához, tízóraira is politikát fogyasztanak a résztvevők. De a legmegdöbbentőbb a nyilatkozatban a következő: (a fórum) „kezdeményezi 10 év eltelte után a szlovákiai magyarok nagygyűlésének összehívását Galántára”. Gondolom, mindenki emlékszik a vérzivataros mečiari időkre, amikor a szlovákiai magyarok talán kicsit hisztérikusan, de jogosan demonstratívan összegyűltek egy tornateremben, s jogaik csorbítását sérelmezték. A legvadabb mečiarizmus idején senki sem kérdőjelezte meg ennek jogosságát, de mit akarhatunk most, amikor az egyetlen magyar párt a kormány második legerősebb pártja? Megint az utcán politizálni? Vagy netán egy másik kisebbségi hatalmi centrumot létrehozni, amely az örök elégedetlenkedőket, a minél rosszabb, annál jobb elvét vallókat állítja porondra? Erre rímelnek Duray Miklós helyszínen elmondott szavai, hogy az elmúlt öt év alatt nem lettek megteremtve a fejlődés alapjai, az egyetlen a komáromi egyetem, amiből építkezni lehet. Biztatóak viszont Száraz József beteg Csemadok-elnök mondatai, hogy érintettként magyarázatot kér az illetékesektől. Mert, ha nem az előbbiekről van szó, akkor tessék pontosan fogalmazni, és nem vagdalózni, nemzeti érzelmeket pengetni teljesen fölöslegesen. Remélem, csak tévedésről, amolyan jó magyar túlzásról van szó. A részükről és a részemről is.