A birodalom peremén

Ez az, amit nemzetközi fejlesztési együttműködésnek hívnak. Tisztában vagyok vele, hogyaszlovákiaimagyarugyanolyan szkeptikusan szemléli ezt a dolgot, mint a többit, ami nem érinti a saját zsebét. Az uniót se kéne már tovább bővíteni, miután minket bevettek a buliba. Deaz is ehhez a történethez tartozik, hogy az EU-tagsággal kötelezővé vált a fejlődő országok támogatása.  Álljunk itt meg egy pillanatra annak apropóján, hogy tízéves lett Szlovákia nemzetközi fejlesztési szervezete – a Slovak Aid. Zajlik is az alkalomhoz illően egy konferencia Pozsonyban, külügyminiszterek (Macedónia, Montenegró, Kenya), a civil társadalom aprajanagyja és a fejlődő országok küldöttségei egyaránt mondják a magukét. Sajnos nincs jelen néhány szlovákiai magyar – például Berényi József és elsősorban Szép Attila – akik anno sokat tettek ezen a téren a szlovák külügyben. A konferencia javarészt persze ünneplésből áll, de érdemes megnézni, mi működik és mi nem, illetve mit lehetne, sőt kellene másként csinálni. Mert hogy megéri jól csinálni, arra éppen a fejlődő országok gyakorlata a válasz.  Szlovákiának volt bátorsága, hogy a kezdetekkor azt mondja, nekünk nincs sok keresnivalónk Afrikában vagy Ázsiában, hanem a tágabb régió szegényebb államait kell támogatni. A polgárháború sújtotta Nyugat-Balkán, vagy éppen a Szovjetunió sújtotta Kelet-Európa országai élveztek prioritást, nagyon helyesen. A legtöbb esetben Szlovákia nemcsak azt az egyébként szerény összeget ajánlotta fel, amire a szlovák költségvetés alapján lehetőség volt, hanem saját tapasztalatait, ötleteit, és okulásul a hibáit. Ezekben volt és van ma is az igazi lehetőség: Közép-Európa a rendszerváltás utáni jó és rossz tapasztalatait adhatja át. Szlovákia a nemzeti össztermék 9 ezrelékét fordítja a nemzetközi fejlesztésre, s ez alighanem mosolyt fakaszt az itteni kávézókban (amelyek természetesen tele vannak munkaidő alatt, de ez egy másik történet). Az igazi nemzeti érdek ebben az esetben a bécsi példa. A sógorok fővárosa a nyolcvanas években egy szürke, álmos (talán kissé poros is) hajdani metropolis volt, ahol nyugati és szovjet ügynökök kergették egymást (néha életre-halálra). A birodalom (vagyis a Nyugat) peremén. Alig harminc évvel később Bécs szinte a birodalom közepe, és ha megnézzük a gazdasági adatokat, aligha találunk olyan helyet, amely többet profitált volna az EU-bővítésből. Ezt persze lehet irigyelni, de sokkal inkább követni kellene. Mert a mi zsebünkben is akkor lesz több, ha minél többen lesznek a rendszerben. Akkor marad itt is több, ha nem a birodalom peremén leszünk, hanem minél inkább közelítünk a középpontja felé. Igazi KözépEurópa, nem a törésvonal apró nemzetei.  A mi zsebünkben akkor lesz több, ha nem az unió peremén leszünk, hanem közelítünk a középpontja felé.