Ford Ranger 3.2 TDCi: a kicsivel több luxus nem ártott meg, a terepképességek maradtak

Most a legerősebb teljesítményű s az egyik legjobban felszerelt Rangert tettük próbára. Igen, kicsit puccosabb, s a kiegészítő felszerelései miatt szinte fél vele az ember lehajtani az útról, de ha egyszer már letér, akkor bizony nincs kedve visszatérni az aszfaltra. Amikor a Summit Motors képviselője odaadta a kulcsokat, kijelentette: ez a Ford sokat kibír, de az ára és a felszerelése miatt inkább olyan klienseknek ajánlaná, akik minden évben jachtot akarnak elvontatni a tengerhez, nem azoknak, akik erdőbe, hegyekbe akarnak járni vele. Nem mintha nem lenne megfelelő a teljesítménye ahhoz, hogy boldoguljon a nehéz terepen, épp ellenkezőleg, de az ember sajnálja sáros, mocsaras helyre vinni. Tolatás a visszapillantóbanAz elérhető utasterek közül a tesztelt modellben volt a lehető legnagyobb, úgynevezett Double Cab. Ez egyebek mellett annyit jelent, hogy négy meglett férfi is elfér benne, nemcsak rövid, hanem hosszabb utakon is. Ami más autókban extra pénzbe kerül, az a WildTraknél szériafelszerelés, beleértve a kétzónás klímát, a navigációt, a médiarendszert és még sorolhatnám. Gombnyomásra behajthatják a visszapillantó tükröket, a legnagyobb segítséget viszont a tolatókamera jelenti, főleg városban, hiszen egy ilyen vadállattal beállni a kicsinél is kisebbre méretezett parkolóhelyekre néha lehetetlennek tűnik, s ha már egyszer beáll az ember, imádkozik, hogy ki tudjon kecmeregni. A kamera kijelzője amerikai stílushoz hűen a benti visszapillantó tükörben jelenik meg – ez szerintem sokkal biztonságosabb annál, mint amikor a kamera felvételét a középkonzol kijelzőjén kell nézni. Terepen nem okoz csalódástAz autó egyébként valamivel kevesebbet bír el a klasszikus Rangernél, az egytonnás teherbírásnál viszont a 35 kilós mínusz azt hiszem, senkit sem érdekel. Ami a méreteit illeti, WildTrak „Double Cab” ugyanolyan, mint a normál Ranger. Az autó terepkésségeiből ebben a változatban sem veszített semmit, tehát ugyanolyan becsületes és agresszív munkagép, mint az olcsóbb változatai, azzal a különbséggel, hogy ez a Ranger luxuskivitelezést kapott. A speciális metálfényezés is kifejezetten ennek a modellnek az ismertetője. A 3,2 literes öthengeres erőforrásnak eszméletlen ereje van, a hatfokozatos automata váltó pedig teszi a dolgát, bár nekem ilyen járgányban manuális sebességváltó kellene. Nem akarok sokat beszélni a fogyasztásról, ilyen gépeknél nem ez a legfontosabb adat, így csak mellékesen jegyzem meg, hogy városban – vezetési stílustól függően – 12 liter körüli értékekre kell számítani. Gondolom, nem okozok meglepetést, ha 20 litert is meghaladó fogyasztásról számolok be terepen. Ami jó hír, hogy autópályán sikerült 11,3 literes fogyasztást elérnem 100 kilométeren, ami nem olyan tragikus. Az autó egyébként sima úton kényelmes, nincs vele gond, viszont amint kicsit göröngyösebb, kátyús úton kell vezetni, főleg a hátul utazók egy idő után átkapcsolnak szenvedő-módba, az autó túlságosan remeg, rázkódik, pedig öten ültünk benne és a rakodótér is tele volt, bár alig százkilónyi cuccot vittünk. A helyzet még rosszabb volt, amikor üresen vezettem s csak egy ember utazott velem. Ilyenkor érezni igazán, milyen az, amikor az autót nem arra vagy inkább nem úgy használják, ahogy kellene. Ugyanis minél kisebb az autó megterhelése, a rázás és vibrációk annál érezhetőbbek, és minél többet pakolunk bele, annál jobban tompulnak a vibrációk. Ezt arra találták ki, hogy nehéz dolgokat vigyen vagy húzzon akár nehéz terepen is. Összegezve és aláhúzvaA Ranger WildTrak kivitelezésében is megőrizte igazi énjét, csak növelte a kényelmet az utastérben. Nekem a korábban tesztelt 2.2 TDCi erőforrással is megfelelt, de az erősebb mindig erősebb marad. S ami szerintem fontos, hogy tekintettel az autó teljesítményére, terepképességeire és mivoltára, az árát nem igazán túlozták el. Ebben az esetben garantáltan nem a külsőért vagy valamilyen kiegészítő felszerelésért fognak fizetni, csak épp jól gondolják meg, hasznát veszik-e.