Egy néppárt éppen nagysága miatt mindig többféle nézetű emberből áll. Gyakran szerkezetileg is megjeleníti a benne lévő többféleséget. Azaz különféle szervezeti egységekből áll, nekik sajátos jogaik és hatásköreik vannak.

Petőcz Kálmán: „Valószínűleg először a legmélyebb árkokat kell betemetni. Úgy gondolom, a tárgyalássorozat későbbi stádiumában valamilyen formában színre lépnek a most még hiányzó formációk vezető képviselői is”

Zászlós Gábor: „Az 1989 utáni első Mečiar-kormány egy földindulásra hasonlító társadalmi helyzetben, az új politikai mozgalmak és pártok közmegegyezésének eredményeként, de ismeretlen terepen látott munkához”

A Híd számára létkérdés, hogy megújuljon és ezt a választók felé is érthetően kommunikálja. A szombati kongresszus egy jó irányba tett első lépésnek tűnik, csak az a kérdés, hogy nincs-e már ehhez túl késő.

Mivel az események pillanatnyilag lelassultak, lépjünk hátra egy kicsit és próbáljunk a végére járni, miért nem vagyunk képesek összefogni egymással, még akkor sem, ha a közösség érdeke úgy kívánná.

Zászlós Gábor vitaindító írásának megjelenése óta, amelyben a szerző széles körű nyilvános diskurzust kezdeményez a magyar választási blokk kialakításáról, többen kifejtették már, mi kínálhatna igazi esélyt politikai képviseletünkre.

A közelgő népszámlálás komoly tétje, hol mennyi magyart találnak.

Pozsony | Kíváncsiak vagyunk az olvasóink véleményére az esetleges MKP-HÍD összefogás kapcsán. Ön szerint hogyan kellene nekivágnia a választásnak a két pártnak? Az eddigi eredményeket szavazás után láthatja.

Zászlós Gábor vitaindító cikkére érdemes reagálni. Azt a szinte feloldhatatlan dilemmát próbálja megfogalmazni, amelyik sok szlovákiai magyar feje felett ott lebeg Damoklész kardjaként: Mi lesz velünk, ha politikai képviselet nélkül maradunk?

Pozsony | Sem a Híd parlamenti párt, sem a parlamenten kívüli MKP, sem a Magyar Fórum nem zárja ki az együttműködés lehetőségét.

Az elmúlt időszakban több cikk is megjelent az Új Szóban, a magyar érdekképviselet aktuális helyzetéről. Saját írásomban a probléma két vetületét vizsgálom meg. Foglalkozom azzal, miért is nehéz megváltoztatni a politikai képviseletünk állapotát, valamint felvázolok pár lehetséges jövőképet, ugyanis az érdekképviseletünk jövője nem feltétlenül a magyar nagykoalíció irányába mutat.

Elkerülhetetlen a változás és a változtatás. Ennek az írásnak nem célja az érdemi elemzés és végképp nem a történészi értékelés. Amivel foglalkozni kívánok, az a jelen és a jövőnk. Az persze elkerülhetetlen, hogy néhány tényt felelevenítsek.

A közös magyar képviselet eszméjét lassan belepi az idő pora. A magyar–magyar párbeszéd csendesen penészedik valami sötét sarokban, egy elfeledett raktárban.

Pozsony | Bár az év elején még élt a remény, hogy legalább egy kicsit közelítenek majd egymáshoz a szlovákiai magyarokat képviselő pártok, végül a távolodás és rivalizálás éve lett 2017.

Lehellet megszegik. S az ajtó megől nem fehér galamb emelkedik a béke jelképeként, hanem a nagy, szlovákiai magyar csönd. Csend honol az MKP és a Híd között, novemberben ugyan szóra nyiták vala szájukat, s bizonygaták, itt aztán annyi együttműködés lesz, mint szikvízben a buborék, aztán pont olyan is lett hat hónap elteltével ez a magyar–magyar párbeszéd. Buborék.