Ősi világkép nyelvi őrzői

Az egész magyar nyelvterületről származó gyűjtés először egy vidéki kiadó gondozásában, Kaposvárott jelent meg 1974-ben, inkább csak a bennfentesekhez eljutva.

Akik persze ekkor már tudtak róla, hiszen a régi-új műfaj bemutatására, névadására, külön folklórműfajjá történő elfogadtatására még 1970-ben sor került egy budapesti szakmai bemutató keretében, majd az Új ĺrás is közölt részleteket belőle; írók, költők ünnepelték a felfedezőt-közreadót, Erdélyi Zsuzsannát (aki a népdalgyűjtő Erdélyi János unokája, s Komáromban született, majd a viharosi kúrián töltötte gyermekéveit). A budapesti Magvető Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott második, b#vített kiadás 1976-ban azonban már igazi könyvsiker lett, s túlzás nélkül mondhatjuk, hogy értelmiségi körökben hosszú ideig beszédtéma is. S nemrégiben, a Kalligram kiadásában megjelent egy harmadik, még jobban kib#vített kiadása.

Az archaikus népi imádságok gyűjtése ezt követően szinte közüggyé vált, maga Erdélyi Zsuzsanna is kiterjedt gyűjtőhálózattal rendelkezett/rendelkezik. Mindamellett sorra jelennek meg az egyes tájegységek anyagát bemutató kötetek Moldvától (Tánczos Vilmos: Gyöngyökkel gyökereztél. Gyimesi és moldvai archaikus imádságok. Csíkszereda 1996), Szeged környékén át (Polner Zoltán: Isten zsámolyánál. Népi vallásos költészet. Szeged 2000) a volt jugoszláviai Vajdaságig. Jelen könyv szerzője, Silling István (többek között) e műfajnak is szorgos kutatója, elemzője. Számos kötetben, tanulmányban adta közre eddigi eredményeit (a teljesség igénye nélkül: Boldogasszony ablakában. Népi imádságok és ráolvasások Kupuszináról: 1992; Kínják esék esete. Vajdasági archaikus népi imádságok: 1995; Kakasok szólalnak, Máriát kiáltanak. Adalék a vajdasági magyar archaikus népi imádságok variálódási vizsgálatához: 1997), s a most bemutatandó munka bizonyos szempontból ezek összegzésének is minősül.

A Vajdasági népi imádságok és nyelvezetük c. kötet 38 bácskai és bánsági településről származó 330, a szerző által gyűjtött szöveget ad közre (függelékben), illetve egy terjedelmes bevezető tanulmányban azt vizsgálja, hogy az imádságokban „felsejlő archaikus világképet milyen nyelvi anyag őrizte meg a XXI. század közepéig”. Rövid bevezető után a szerző a téma kutatástörténetét tekinti át, majd a műfaji meghatározással, terminológiai, megnevezésbeli kérdésekkel foglalkozik, azokat tisztázza. A következő fejezet az archaikus népi imádságok műfaji sajátosságait veszi számba, majd saját gyűjtési területét határolja körbe. Ezt követi a kötet címében is jelzett lényegi elemzés: először a bajelhárítás eszközeinek, a szenvedéstörténet motívumkörének nyelvi sajátosságait tárgyalja, azokat a főneveket tehát (angyal, kereszt, koporsó stb.), amelyeket a gonosz távoltartása céljából használtak, illetve a szenvedésre vonatkozó igéket, egyéb nyelvi jellegzetességeket veszi számba. A szerző már régebbi tanulmányaiban is foglalkozott a műfaj szomszédnépi, elsősorban délszláv kapcsolatainak a feltárásával, így saját szép hagyományát folytatva most is kitér az interetnikus kapcsolatok (elsősorban szerb, horvát, német) vonatkozásaira is. A közreadott szövegeket dialektológiai szempontból is elemzi, és az imádságok szókészletét is bemutatja. Összefoglalásként megállapítja, hogy a középkori eredetű, néhány vonásukban, szemléletükben kereszténység előtti elemeket is tartalmazó imádságok „tartalmi jegyei jóval archaikusabbak nyelvezetüknél”.

Silling István könyve amellett, hogy az archaikus népi imádságok (vagy ahogyan talán ő nevezné ezt a műfajt szívesebben: archaikus/apokrif népi imádságok) olyan szempontú elemzését nyújtja az egész magyar nyelvterület vonatkozásában, amely mind ez ideig hiányzott, a tekintélyes szöveggyűjteményével a vajdasági magyarok imatudásának 90-es évekbeli keresztmetszetét is adja.

Végezetül szomorúan kell megállapítani, hogy bár Erdélyi Zsuzsanna köteteiben bőven találunk a mai Szlovákia területéről származó szövegeket is, a harmadik kiadást ráadásul itteni kiadó jelentette meg, mégsem akadt a mai napig tájainkon a témának egy Silling Istvánhoz mérhető kutatója. Sovány vigasz, hogy Silling végső soron földink, hiszen ősei valamikor a 18. század közepe táján a Nyitra megyei Nagyhindről és környékér#l kerültek másfélszáz magyar és szlovák telepessel együtt a mai Kupuszinára. A Kakasok szólalnak... dedikációjának („Liszka Jóska barátomnak olyan szándékkal ajánlom, hogy küldjön néhány palóc imádságot a délre vándorolt rokonnak...”) a mai napig magam sem tettem eleget. Nemcsak a magam lelkiismerete megnyugtatása miatt írom ezért, hogy ideje lenne már bizony ezt a műfajt tájainkon is felfedezni. Érdemben is... (Újvidék: Forum Könyvkiadó 2003, 409 p.)