Négy dudás egy csárdában

Erich Procházka, Lengyel István, a The Frozen Dozen gitárosa, Karel Slavík és Tomasz KaminskyBranislav Bujnovský felvételeiBehatárolni magát a bluest nem könnyű feladat, hiszen a vele kapcsolatosan felmerülő első kérdés az, hogy könnyű-, avagy komolyzenei irányzat-e. Gershwint hallgatva ugyanis teljesen egyértelmű, hogy műveinek egy részét ez a műfaj inspirálta; a későbbi „újrafelfedezők” viszont felhígították, közérthetőbb nyelvre fordították, és a modern popzene szellemében hangszerelve tálalták – nem kis sikereket könyvelve el. Számos, ma már veteránnak számító előadó építette fel karrierjét a blues alapjain; így került ki a klubokból a stadionok nagy színpadaira. Tulajdonképpen az amerikai zene alapját képezi, hiszen a dzsessztől kezdve a rock and rollon keresztül a hip-hopig terjedő stílusok a bluesra épülnek.

A blues tehát él – és ez a lényeg. Erről győződhettek meg mindazok, akik február 25-én ellátogattak a pozsony-ligetfalui Klub za Zrkadlomba, mely már jó néhány éve ad otthont olyan zenei rendezvényeknek, melyek nem a popkultúrára éhes közönség igényeit igyekeznek kielégíteni.

Ha jó célról van szó, nem kettő, hanem négy dudás is jól megfér egy csárdában – szűrtem le a pénteki est tanulságát. A Visegrad 4 Harps olyan kezdeményezés, mely a Visegrádi Négyek országainak legjobb szájharmonikásai segítségével vezeti vissza a nagyérdeműt a blues (és rajta keresztül számos zenei stílus) gyökereihez. A formáció több koncertet adott Magyarországon és Lengyelországban, idén pedig Prágában is megcsillantották tudásukat (tegnap este a Vagon Klubban adtak nagy sikerű koncertet). Első ízben Pozsonyban álltak színpadra 2002-ben, majd ezt követően megjárták Európa talán legnagyobb bluespódiumát is, a budapesti Sziget Fesztiválon.

A „négyek” vezéregyénisége, és egyben a „ceremóniamester” nem más, mint a hazai zenei életben Boboš néven közismertté vált somorjai Erich Procházka. Több mint húsz évet töltött a szakmában, és a hazai könnyűzenei életben talán nincs is olyan neves előadó vagy zenekar, akivel vagy amellyel stúdió- vagy koncertelőadóként nem dolgozott volna. Mintegy száz, különböző stúdió-projektben vett részt, tavaly márciusban pedig elnyerte a legjobb hangszeres teljesítményért járó Aurel-díjat (ez a Grammy-díj hazai változata). Hangszeres játékát a rendkívüli sokrétűség jellemzi, mely kiváló improvizációs képességgel párosul. Azt hiszem, nincs stílus, mely távol állna tőle.

A Lengyelországból érkezett Tomasz Kaminsky szintén hazája „krémjét” képviselte az ominózus estén. Szóló-, majd basszusgitárosként kezdte zenei pályafutását; ez minden bizonnyal hozzájárult egyedi, összetéveszthetetlen stílusának kialakulásához. Nevével függ össze a Harmonijkowy Atak című album, illetve a chicagói bluesmannel, Sean McMahonnel közösen készített lemez kiadása. A blueson kívül a folkzenében is tevékenykedett; előadói stílusa kissé visszafogott, a letisztult dallamok, futamok mestere.

Csehországot a szájharmonikás-kvartettben a Charlie névre is hallgató Karel Slavík képviselte. Hazájában a technikailag legfejlettebb szájharmonikásként tartják számon, és hogy ezt a címet joggal akasztották rá, arról meggyőzte a pozsonyi közönséget is. Highway 61 nevű zenekarával a XX. század ötvenes éveinek zenéjét játsszák – kezdve a rockabillytől a jumpin’ bluesig bezárólag. Játékát a virtuozitáson kívül a temperamentumos előadásmód jellemzi.

A négyes fogat negyedik tagja a budapesti Oláh Andor, a Mississippi-blues nagy ismerője. Rendszeresen lép fel az irányzat olyan képviselőivel, mint pl. Big Daddy Willson. Ha a zenében léteznek szélsőségek, úgy az ő játékát ez jellemzi. Hihetetlen hangokat képes kicsalni szájharmonikájából, a leglágyabb hangzatoktól a sikoltó hangzásig.

A körülbelül kétórás „bluesolást” (a műsor eredeti címe különben „Bluesnenie” volt) a nagyérdemű vastapssal jutalmazta, többször is visszahívva a zenészeket, akik végül egy fergeteges improvizációval zárták le az estet. A koncertet szervező Blue Time Production műsoriroda képviselője, Branislav Tedla elmondta, hogy a koncertről hang- és videofelvétel is készült, mely a www.v4h.bobos.sk honlapon lesz hozzáférhető. A koncert célja az volt, hogy a nem mindennapi zenei élményen kívül minél több emberhez eljuttassa a Visegrádi Négyek zenei üzenetét. Az pedig valahogy úgy hangzik, hogy a kulturális értékek tovább élnek – attól függetlenül, hogy az éppen szóban forgó zenei stílus bölcsője valahol a Mississippi mentén, vagy éppen a Duna partján ringott.