Látlelet a Kalligram júniusi számáról

Minden jel arra vall, hogy a Kalligram egyre határozottabban eleget tud tenni kép és szöveg felvállalt együtt-tálalásának, amikor az egyik nem illusztrációja a másiknak, amikor már fel sem merül, hogy a kettő ne egy és ugyanaz lenne. S az olvasó is egyre biztosabban visszaszokik a képolvasáshoz. A beszédes borító Artemisia Gentileschi Judit lefejezi Holofernészt (1820, Firenze, Uffizi) című festményét emeli ki, bent a lapban, a képhez tartozó szövegben Holofernész feje már szakajtóban, húsos asszony biztos fogásában, akárha piacról vinné hazafelé. Madarász Imre szövege egyébként csak közvetve vonatkozik a képre, mivelhogy a barokk képíró mára fölértékelődött személyéről írt könyveket ismerteti.

Röviden sokat ajánlani. Egy bizonyos olvasat felől, de nem kizárólagosan. Ahogy H. Nagy Péter teszi a Zalán Tibor lapindító versével: néhány mozdulattal, ahogy a figyelmet a megfelelő helyekre (pl. a szöveg vége felé, a felütés utánra, a szöveg kb. kétharmadához) irányítja, ahogy vizuálisan is újraolvastat nyelvet és képet, szöveget és látásmódot. Kilátás, mármint az ezüstfenyőkre, ez már Gazdag József perspektívákat váltogató novellája: a szemek keresik a fogódzókat, feltéve és semmit nem kizárva, akár a kézírásolvasó, valami támpontot, vagy ami annak látszik, az op art illuzórikus mozgásának látványát adja ez a próza. N. Tóth Anikó regényes szilánkjaihoz is elválaszthatatlanul hozzátartoznak a családi archívumból vett képek. Németh Zoltán ismert (internetes) képe is – a Rácz I. Péterrel készített, A forró kása című beszélgetéséhez – olvasnivalóvá lett Mórocz Mária kollázsa által, felidézve Hizsnyai Zoltán Bárka és ladik című kötetének feliratos portréit, na meg a leginkább keresett személyekéit. Versei, Németh Zoltán halál-közeli versei műtőköpeny-zöld alátéten: kijózanító hidegzuhany. A testnek mint szöveglátványnak a kultusza („A kórház beleírja véres betűit / Ebbe a versbe is.”) a kórházi fények mozaikszemében rideg panoptikumnak mutatja az alkatrészeire bomló testet-szöveget, mely A kórterem... című versben teljesen elfogy, a szöveghordozóra (a papírra) fogy: „üresen, némán csattog a szélben a test.”

Van még ezenkívül a lapban Szászi Zoltán-blokk: lírájának alakulásáról a főszerkesztő faggatja a költőt, ennek a tematikus egységnek is Mórocz Mária fényképe biztosít hátteret; továbbá négy egymásra kötő Varga Imre-szonett.

Márton László Nagy-budapesti Rém-üldözés című kötetének labirintusába jólesik visszatévedni Bengi László szövegelemzése révén, az „allegorikus látásmód” (és a képmás) kibontásához kézenfekvő volt Németh Ilona grafikáit ráépíteni a tanulmányra. Fried István tanulmánya – a Közép-európai irodalomtörténet – a nemzeti kánonok és egy ezek felettinek az összevetéséből von le nagyon fontos értékelési-értelmezési tapasztalatokat. (cs)