Határtalan zenei harmóniák

Papp Katalin: „A minőségi képzés a legfontosabb”A szerző felvételeA prágai vendégszereplésen részt vett a Liszt Ferenc Művészeti Alapiskola mellett működő Stilla Pectus kamarakórus is. Papp Katalin, a művészeti alapiskola igazgatónője, a kórus karnagya szerint az ilyen cserefellépések a bemutatkozás mellett a tapasztalatszerzés miatt is rendkívül fontosak. A prágaiakkal például Magyarországon, a Budapest melletti Nagykovácsiban ismerkedtek meg, ahol tavaly ősszel egy nemzetközi igazgatói találkozón vettek részt. Természetesen a diákokkal együtt, akik számára a szervezők fellépési lehetőséget is biztosítottak. „Voltaképpen ennek a rendezvénynek köszönhetően jutottunk el Prágába – mondta Papp Katalin. – De ezenkívül több más, értékes kapcsolatra is szert tettünk. Március 5-én egy hárfatalálkozóra vagyok hivatalos, a budapesti Bartók Béla Konzervatóriumba. Ezt követően pedig áprilisban lesz egy nagyszabású, egyhetes közös hangversenysorozatunk az ottani Molnár Antal Zeneiskola diákjaival. Akiket majd szintén szeretnénk vendégül látni Párkányban. Növendékeink számára a budapesti tartózkodás azért is nagyon jelentős, mert a fellépések mellett lehetőségünk lesz ellátogatni több koncertre, a Zeneakadémiára, az Operába, balettpróbákra, kiállításokra... Vagyis szellemileg igencsak gazdagítja majd őket.”

Akkor, amikor Szlovákiában nagyon sok művészeti alapiskola a fennmaradásáért, a puszta létéért küzd, Párkányban az alapiskolai beíratkozásokhoz viszonyítva – ahol az országos átlaghoz hasonlóan a csökkenő születések miatt évről évre kevesebb az elsős – a művészeti alapiskolába egyre több gyermeket íratnak be a szüleik. Ami az anyagiakat illeti, Papp Katalin eddigi tapasztalatai szerint a város önkormányzata igyekszik a lehetőségekhez képest minden támogatást megadni. Emellett az iskola is hozzájárul a költségvetéshez. Egyrészt éppen a koncertekkel, melyek bevétel a szülői szövetség kasszájába folyik be (hogy azután ebből finanszírozzák a különböző diákfellépéseket és versenyeket), másrészt pedig a tandíjjal, amelyet igyekeznek fokozatosan és kis tételekben emelni.

A zenepedagógusok közül Papp Katalin (hegedű) és Alica Danišová (brácsa) a Stilla Pectus kamarakóruson kívül aktív tagja az „országhatárok nélküli” Régi Zenei Együttesnek is. Az elsősorban barokk és reneszánsz műveket játszó nyolctagú együttes művészeti vezetője a nyergesújfalui Pásztói Tamás, a tagokat viszont Esztergomtól Zselízig jegyzik. Eddigi legizgalmasabb fellépésüknek a skóciai edinburghi hangversenysorozatot tartják, de a legkisebb településen is szívesen adnak koncertet, a Duna mindkét oldalán. Próbálni szívesen próbálnak Párkányban, már ha van szabad terem.

Jelenleg 470 diák tanul az intézményben valamilyen hangszeren, illetve látogatja a képzőművészeti, színházi és táncórákat, és sokan csaknem minden délutánjukat a művészeti alapiskolában töltik. Huszonhét pedagógus foglalkozik velük, s az igazgatónő szerint alaposan meg vannak terhelve. De Papp Katalin úgy véli, hogy a minőségi képzés a legfontosabb, még ha nem is az az elsődleges, hogy minden kisdiák konzervatóriumban vagy képzőművészeti középiskolában folytassa majd a tanulmányait. Fontosabb, hogy a művészeteken keresztül elsajátítsanak egy bizonyos szemléletmódot, megtapasztalják a minőséget, és olyan emberi tartást kapjanak, amellyel az élet minden területén érvényesülhetnek.

„Az országban jelenleg 200 művészeti alapiskola működik. Az anyagi nehézségek miatt néhány sajnos valószínűleg bezárja majd a kapuit. Mi igyekszünk olyan exkluzív és érdekes kínálatot nyújtani, amely a gyermek és a szülő számára egyaránt vonzó lehet. A zenei szakra például a legtöbben azzal a szándékkal jelentkeznek, hogy szeretnének gitározni, zongorázni, hegedülni. Elfogadjuk, de azért megmutatjuk, hogy mitől lehet érdekes például a gordonka vagy a fuvola. S mivel ezek viszonylag ritka hangszerek, a növendéknek később nagyobb lesz az esélye, hogy felvételt nyerjen akár a konzervatóriumba, akár »hobbizenészként« egy ifjúsági zenekarba. Most arra készülünk, hogy bevezessük a hárfaoktatását. Szlovákiában csak Pozsonyban lehet hárfázni tanulni. Ez a legdrágább hangszerek egyike, és nem hogy a szülőknek, az egyes iskoláknak sem igen van több milliójuk hárfavásárlásra. Alapiskolai szinten eddig nem is lehetett nálunk oktatni. Csak 14 éves kortól, vagyis konzervatóriumban. A rendelet szerint azért, mert a 10 év körüli gyermek még nem tudja használni a koncerthárfát. ĺgy értelemszerűen az is más hangszerrel felvételizik a konzervatóriumba, aki hárfázni szeretne. Az én fiam is fuvolával »jutott« a hárfához. Az idén lesz az érettségi hangversenye, ezért kaptunk kölcsön Pozsonyból egy hárfát, hogy idehaza is tudjon gyakorolni. A múlt évben volt egy fellépése Budapesten, ahol nagyon sokan gratuláltak az előadásához. S csak akkor lepődtek meg, amikor kiderült, hogy valójában alig négy éve foglalkozik a hangszerrel. Magyarországon ugyanis már egészen fiatalon el lehet kezdeni hárfán tanulni. Ott tudtam meg, hogy van egy hárfakészítő mester, aki gyermekek számára is készít hárfát. Természetesen nem »leegyszerűsített«, vagy »kicsinyített« hangszert, hanem úgynevezett kampós hárfát. Ez abban különbözik a koncerthárfától, hogy nem a pedálrendszerrel, lábbal lehet rajta hangnemet változtatni, hanem fent, kézzel. És a felnőttek is ugyanúgy használhatják, mint az apró gyermekek. Egy nemzetközi hárfafesztiválon aztán találkoztam ezzel a mesterrel, és úgy néz ki, hogy jutányos áron készít számunkra is kampós hárfát. Nem szeretném elkiabálni, de ha valóban sikerül, már a következő tanévre meghirdetjük a hárfaoktatást.”