Amikor Szőke Erika először járt sötétkamrában, és a fotópapíron a szeme láttára jelent meg a kép, elkápráztatva annyit mondott: hú, ez nagy boszorkányság. Azóta vonzza a fotográfia felfedezett és felfedezetlen világa, minden, ami a fényképpel kapcsolatos, az új technikák és a régi eljárások egyaránt.

Idén sokszor, sokat hallottunk a Black Lives Matter (vagyis a Fekete életek számítanak) mozgalomról, és a rendőri erőszak, majd az ezt követő tiltakozáshullám kapcsán sokan talán először gondolkoztak el azon, hogyan is áll most Amerika a rasszizmussal. Valahogy úgy, mint a régi, keserű viccben: hivatalosan nincs, de igény van rá.

Sok szülő, nagyszülő írott formában is gyűjtögeti a kicsik aranyköpéseit, bölcs és/vagy vicces megállapításait, mert tudják, hogy az óvodásoknál frappánsabban ők maguk sem tudnák megfogalmazni az élet fura fonákságait. Ezért egy ilyen témájú verskötet több generáció számára szerezhet örömet.

Bejelentkezés.

Az 1986. április 26-án történt csernobili atomkatasztrófa szó szerint beleégett az emberi történelembe. Bár manapság viszonylag keveset foglalkozunk vele (jelenleg a koronavírus, korábban a globális felmelegedés volt az első számú fenyegetés), Csernobil ma is aktuális. És aktuális lesz még 48 ezer évig.

Velence fiatal maradt, / mint balzsamos halottak arca... – írta Jékely Zoltán Az éjféli Velence című versében. A költemény zárlata még ennél is hatásosabb: „Vénusz vagy, vízből született: / bölcsőd volt, sirod lesz a tenger.”

Max Porter regényének öt szereplője van: egy apa, egy fiú ikerpár, egy halott feleség-anya és Varjú. A The Telegraph szerint „vicces” könyv; inkább szellemesnek mondanám.

Márai Sándor 1944-ben kegyetlen és reményvesztett szarkazmussal jegyezte be a naplójába: „A »Harc« című zsidóellenes szaklap, »Európa legjobb antiszemita hetilapja« hirdetésben közli, hogy új számában »az utóbbi idők egyik legszebb antiszemita versével jelentkezik A. G., a kiváló költő«. A hírt megkönnyebbüléssel olvasom. A magyar líra él.”

Marc-Uwe Kling QualityLandje a Kurt Vonnegut írásai vagy Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposnak című regénye által kitaposott ösvényen jár: disztópikus sci-fi és abszurd társadalomkritika egyszerre. Egyes részein hangosan nevetsz, míg egy-egy bekezdése után rohannál leragasztani a laptopod kameráját, és legszívesebben törölnéd magad minden közösségi oldalról.

Milyen lenne ma Magyarország, ha a trianoni döntésre nem a ma ismert formában kerülne sor? Milyen király lett volna Esterházy Péterből? Mi lett volna, ha a szovjetek segítenek a Tanácsköztársaságnak? Vagy fordítva: mi lenne ma Budapesttel, ha a győztesek a Magyar Királyság teljes területét szétosztják egymás között? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Nézzünk bizakodva a mútba – Alternatív Trianon című kötet, melynek megjelenését a trianoni szerződés 100. évfordulójára időzítették.

2010 Magyarországon a kemény cezúra éve volt. A Fidesz–KDNP pártszövetség kétharmados győzelme gyökeres változásokat hozott, a politikai rendszer megváltoztatása a médiakultúra, a médiaforrások átalakításával járt. A sajtószabadság felszámolása gyorsan és látványosan ment végbe: a Riporterek Határok Nélkül sajtószabadság-listáján Magyarország 2010-ben a 23. helyet foglalta el, hét évvel később, 2017-ben a 71. helyre zuhant.

„Ha mániákusan szakaszolná az életét, mint egykori kedvenc írója, Nabokov, aki mindent húszéves ciklusokra bontott, akkor ez a mostani a harmadik és végső szakasz. (...) A je suis un homme fini szakasza ez, végem-van-ember-vagyok, ahogy Andrej Bolkonszkij állítja magáról. Egy befejezett ember, lezárult ember, akinek már csak tisztázhatatlan és megkérdezhetetlen kérdései vannak.”

Kováts Judit Hazátlanok című regénye nem pihentető, kedélyjavító nyári olvasmány. Rátelepszik az ember lelkére, elgondolkodtatja, és ha magyarként hajlamos azt hinni, hogy nincs még egy ilyen sorsüldözött nemzet a világon, helyre is teszi.

Idős, magányos férfiak és nők, józanok és részegesek, művészek és kétkezi munkások, fjordok, halászkunyhós kis faluk, városi útvesztő, hóvihar és tengeri szél – ezek az alapmotívumai az egyik legjelentősebb kortárs norvég prózaíró, Jon Fosse regényének, melyben nyomasztó és félelmetes lehetne minden, de az árnyék mellett szükségszerűen mindig felvillan valami fény.

A Fórum Kisebbségkutató Intézet, valamint az annak részét képező Gramma Nyelvi Iroda kiadásában jelent meg a közelmúltben Misad Katalin nyelvhasználatról szóló tanulmánygyűjteménye. A Fórum negyed évszázados története során több kiadványában, több megközelítésben is tárgyalta már a témakört, ami nem csoda, hiszen a kisebbséginyelv-használat labirintusaira vonatkozó kérdések a közép-európai térségben kiemelten fontosak.