Marta Breen és Jenny Jordahl képregénye a női emancipáció történetéről.

Egy család, ahol fontos szerepük van a könyveknek. Ha nem lenne beépített tetőtere a boldogfai házuknak, bajban lennének a raktározással, annak ellenére, hogy a családfő, Korpás Árpád idegenvezető és helytörténész gyakran visz egy-egy szatyor könyvet különböző helyekre, például az egyik szenci könyvesbolt lépcsőfordulójában kirakott ingyenes kötetek közé. Az a baj, hogy hozni is szokott, vallja be halkan.

Két tizenéves fiatalember és két középkorú férfi lakik álnéven egy albérleti szobában a nyilasok uralta, ostromlott Budapesten. Valamennyien zsidók, hamisított keresztény dokumentumokkal. Egy orvostól még fitymaműtétről szóló igazolást is sikerül szerezniük – ez ugyanis kardinális, egyáltalán nem „lefitymálandó” probléma volt, hiszen a nyilasházakban a zsidógyanús férfiakat levetkőztették, s aki körül volt metélve, azt halálra kínozták. Persze, ha igazoltatáskor mindannyian előkapnának egy-egy ilyen papírt, rendkívül feltűnő lenne – a megmeneküléshez nemcsak taktika és elővigyázatosság, hanem jó adag szerencse is kell.

Tizenkilenc évvel a Kurszk atom-tengeralattjáró katasztrófája után könyv és film is született a tragédiáról. Az egyik jó, a másik kevésbé. Egy-egy könyv filmadaptációja kapcsán gyakran elhangzik, hogy célszerűbb először a filmet megnézni, és utána elolvasni a könyvet. (Lásd még a népszerű mémet, amely szerint a filmváltozat a jéghegy csúcsa, a könyv pedig az alatta terpeszkedő óriási jégtömb.)

Mit tud Jordan B. Peterson és Yuval Noah Harari? Két értelmiségi sztárszerző, akik legalább annyi dologban különböznek, mint amennyiben hasonlítanak. Harari a 21. század globális kihívásaira, Peterson pedig a önmagunkkal szemben támasztott szabályok fontosságára hívja fel a figyelmet. A két, látszólag teljesen különböző üzenet pedig meghódította a világot.

Ez a fickó nagyon tud – olvasható egy buborékban az Eltűnt gyerekek című norvég ifjúsági regény címlapján. Jo Nesbø ismert norvég krimiíró vélekedik így kollégájáról, Lars Joachim Grimstadról, az Eltűnt gyerekek szerzőjéről, aki egy izgalmas, meglepő fordulatokkal teli ifjúsági krimivel örvendeztette meg az olvasókat.

Igaz Dóra 2016-ban tette le a névjegyét a magyar gyerekirodalomban a Nyár, nagyi, net című, alsósoknak szóló, hiánypótló regényével, amely a digitális nemzedékkel igyekezett szórakoztatva megismertetni a hasznos és tudatos nethasználat alapjait.

Európa a gazdasági válság óta krízisben van, a válság kitermeli a saját irodalmát is. Gyurgyák János legújabb művében azt járja körül, mi vezetett kontinensünk alkonyához, mi lehetne a kiút, s miért nehéz megtalálni és megvalósítani.

A hazai magyar szépirodalmi közegben meglehetősen szokatlan kezdeményezés a közadakozásból kiadott könyv. Fellinger Károly úttörőnek számít ezen a téren: két gyermekverskötetre is össze tudta szedni a költségek 90 százalékát, úgy, hogy nem a közösségi finanszírozásra szakosodott crowfunding oldalakon jelent meg az ötlettel, hanem csupán a Facebookon tett közzé egy felhívást. Az adakozó 117 (majdani) olvasó dedikált példányt kapott a Hullámvasútból és a Mindjárt gondoltam című kötetből, a nevük pedig szerepel az utolsó oldalakon.

George R. R. Martin nevét feltehetően mindenki ismeri: az HBO Trónok harca című sorozata nézettségi rekordokat döntöget, így a szerzőről az is hallott, aki soha nem venne a kezébe fantasztikus regényt. A sorozat alapjául szolgáló regényfolyam, A tűz és jég dala egy polcra került Tolkien Gyűrűk ura-trilógiájával és J. K. Rowling Harry Potterjével a legnépszerűbb és legolvasottabb fantasyk között. A vaskos regények új távlatokat nyitottak meg a műfajon belül, és máig fontos hivatkozási pontnak számítanak.

Sokan szeretjük az óriás szörnyes (Godzilla) és őslényes történeteket (Jurassic Park). Az emberiség fantáziáját mindig megmozgatták ezek a lények, gondoljunk csak azokra az őseinkre, akik tengerre szálltak, és utazásaik során olyan fantasztikus lényekkel találkoztak, amelyeket egyes tengerészeti térképekre is rárajzoltak. Ma már tudjuk, hogy ezek a mitikus lények nem léteznek, vagy éppen tudományos magyarázatot kaptunk egyik-másik kreatúrára, például a narválokra, melyeket régen valamiféle vízi unikornisoknak néztek.

Üdvözöljük korunk legfontosabb vitáján – ezzel a szerénytelen címmel kezdődik az Élet 3.0 könyv első fejezete. Tulajdonképpen nem is tudunk komolyan vitába szállni vele, s mire a könyv végére érünk, azt sem értjük – meddő, partikuláris viták helyett –, miért nem beszélünk többet a jövőről. Max Tegmark, az MIT fizikaprofesszora pazar könyvet írt a mesterséges intelligenciáról. Azt a kérdéskört járja alaposan körül, milyen hatással lehet a jövő technológiája az életünkre, milyen hatalomra tehet szert a mesterséges intelligencia.

Vannak, aki elsősorban slammerként ismerik. Vannak, akik költőként tartják számon. Vannak, akik pedagógusként találkoznak vele, akinek a tanítványaira – a komáromi Eötvös utcai alapiskola diákjaira – mindig érdemes odafigyelni a színjátszó fesztiválokon vagy a vers- és prózamondó versenyeken. Laboda Róbertnél jártunk, hogy megmustráljuk a könyvespolcát, és együtt szedegessük elő azokat a köteteket, amelyek mostanában foglalkoztatják.

Tyll Ulenspiegel né­me­talföldi népi hős, selma, csepűrágó, bolond csínytevései, mutatványai a nép nyelvén éltek évszázadokon át. A belga Charles de Coster faragott alakjából először igazi, szabadságharcos regényhőst még a 18. században. Daniel Kehlmann azonban nagyszerű regényében elhagyja a hőstoposzt, a regény cselekményét a harmincéves háború idejébe helyezi.

A kelet-európai rendszerváltások közül a romániai volt a legvéresebb. Náluk az átmenet korántsem bársonyosan zajlott le, és bár az elmúlt évtizedek alatt számos irodalmi mű született e tárgyban, eddig senki sem mutatta be azt az időszakot a hadseregben szolgáló kiskatonák szemszögéből.