Ez a fickó nagyon tud – olvasható egy buborékban az Eltűnt gyerekek című norvég ifjúsági regény címlapján. Jo Nesbø ismert norvég krimiíró vélekedik így kollégájáról, Lars Joachim Grimstadról, az Eltűnt gyerekek szerzőjéről, aki egy izgalmas, meglepő fordulatokkal teli ifjúsági krimivel örvendeztette meg az olvasókat.
Igaz Dóra 2016-ban tette le a névjegyét a magyar gyerekirodalomban a Nyár, nagyi, net című, alsósoknak szóló, hiánypótló regényével, amely a digitális nemzedékkel igyekezett szórakoztatva megismertetni a hasznos és tudatos nethasználat alapjait.
Európa a gazdasági válság óta krízisben van, a válság kitermeli a saját irodalmát is. Gyurgyák János legújabb művében azt járja körül, mi vezetett kontinensünk alkonyához, mi lehetne a kiút, s miért nehéz megtalálni és megvalósítani.
A hazai magyar szépirodalmi közegben meglehetősen szokatlan kezdeményezés a közadakozásból kiadott könyv. Fellinger Károly úttörőnek számít ezen a téren: két gyermekverskötetre is össze tudta szedni a költségek 90 százalékát, úgy, hogy nem a közösségi finanszírozásra szakosodott crowfunding oldalakon jelent meg az ötlettel, hanem csupán a Facebookon tett közzé egy felhívást. Az adakozó 117 (majdani) olvasó dedikált példányt kapott a Hullámvasútból és a Mindjárt gondoltam című kötetből, a nevük pedig szerepel az utolsó oldalakon.
George R. R. Martin nevét feltehetően mindenki ismeri: az HBO Trónok harca című sorozata nézettségi rekordokat döntöget, így a szerzőről az is hallott, aki soha nem venne a kezébe fantasztikus regényt. A sorozat alapjául szolgáló regényfolyam, A tűz és jég dala egy polcra került Tolkien Gyűrűk ura-trilógiájával és J. K. Rowling Harry Potterjével a legnépszerűbb és legolvasottabb fantasyk között. A vaskos regények új távlatokat nyitottak meg a műfajon belül, és máig fontos hivatkozási pontnak számítanak.
Sokan szeretjük az óriás szörnyes (Godzilla) és őslényes történeteket (Jurassic Park). Az emberiség fantáziáját mindig megmozgatták ezek a lények, gondoljunk csak azokra az őseinkre, akik tengerre szálltak, és utazásaik során olyan fantasztikus lényekkel találkoztak, amelyeket egyes tengerészeti térképekre is rárajzoltak. Ma már tudjuk, hogy ezek a mitikus lények nem léteznek, vagy éppen tudományos magyarázatot kaptunk egyik-másik kreatúrára, például a narválokra, melyeket régen valamiféle vízi unikornisoknak néztek.
Üdvözöljük korunk legfontosabb vitáján – ezzel a szerénytelen címmel kezdődik az Élet 3.0 könyv első fejezete. Tulajdonképpen nem is tudunk komolyan vitába szállni vele, s mire a könyv végére érünk, azt sem értjük – meddő, partikuláris viták helyett –, miért nem beszélünk többet a jövőről. Max Tegmark, az MIT fizikaprofesszora pazar könyvet írt a mesterséges intelligenciáról. Azt a kérdéskört járja alaposan körül, milyen hatással lehet a jövő technológiája az életünkre, milyen hatalomra tehet szert a mesterséges intelligencia.
Vannak, aki elsősorban slammerként ismerik. Vannak, akik költőként tartják számon. Vannak, akik pedagógusként találkoznak vele, akinek a tanítványaira – a komáromi Eötvös utcai alapiskola diákjaira – mindig érdemes odafigyelni a színjátszó fesztiválokon vagy a vers- és prózamondó versenyeken. Laboda Róbertnél jártunk, hogy megmustráljuk a könyvespolcát, és együtt szedegessük elő azokat a köteteket, amelyek mostanában foglalkoztatják.
Tyll Ulenspiegel németalföldi népi hős, selma, csepűrágó, bolond csínytevései, mutatványai a nép nyelvén éltek évszázadokon át. A belga Charles de Coster faragott alakjából először igazi, szabadságharcos regényhőst még a 18. században. Daniel Kehlmann azonban nagyszerű regényében elhagyja a hőstoposzt, a regény cselekményét a harmincéves háború idejébe helyezi.
A kelet-európai rendszerváltások közül a romániai volt a legvéresebb. Náluk az átmenet korántsem bársonyosan zajlott le, és bár az elmúlt évtizedek alatt számos irodalmi mű született e tárgyban, eddig senki sem mutatta be azt az időszakot a hadseregben szolgáló kiskatonák szemszögéből.
Fogadjuk el életrajzi bizonyosságként, hogy Kálmán Gábor 1982-ben született Érsekújvárban, Budapesten él. Nova című regénye 2011-ben jelent meg a Kalligramnál – és hangos siker lett, a szerző elnyerte vele a legjobb elsőkötetesnek járó Bródy Sándor-díjat. Második regénye, A temetés 2016-ban jött ki, igen tisztes kritikai visszhanggal. Idén pedig kézbe vehettük a harmadik könyvét, a Janega Kornél szép életét.
Sikeres és/vagy elgondolkodtató prózai művekből gyakran születik színpadi átirat. Szabó Borbála Nincsenapám, seanyámja viszont fordított utat járt be: a drámaszövegből 2013-ban a Stúdió K-ban született előadás, majd 2016-ban újra, a Kolibri Színházban, miközben a történet ifjúsági regénnyé is átformálódott.
Ha az írónak fájt a foga, miközben írt, és mi erről később tudomást szerzünk, akkor vajon befolyásolja-e ez a többlettudás a befogadást, az értelmezést; vagy másképp mondva: hozzátartozik-e a szöveghez a fogfájás? – tette föl a kérdést két évtizeddel ezelőtt szeretett tanárunk, Cs. G. Vannak kérdések a múltból, amelyek időnként újra fölbukkannak, s a rájuk adott válaszokba – jobb esetben – újabb tapasztalatok íródnak be.
Talán nem árt, ha előrebocsátom, hogy életemben még egyetlenegy zombifilmet sem láttam, és kapcsolatom ezzel az egyébként igencsak közkedvelt popkulturális zsánerrel nagyjából a Plants vs. Zombies nevű, bájosan agyament játékban merül ki. Amikor azonban néhány évvel ezelőtt először hallottam arról, hogy készülőben van egy irodalmi zombihorror-képregény, amelynek a nyugatosok lesznek a főhősei, az ötletet annyira bizarrnak és izgalmasnak gondoltam, hogy legszívesebben azonnal előrendeltem volna a könyvet.
A Tankom főhőse egy óvodás, vagyis nem, tulajdonképpen egy főhadnagy. A Tankom főhőse gyakorta játszik műanyag katonákkal és miniatűr harckocsikkal, vagyis nem, tulajdonképpen végtelenül fontos politikai tárgyalásokon van jelen tolmácsként. A Tankom főhőse csak homályosan sejti, mi is lehet az a titokzatos szex, vagyis nem, szemérmetlenül szeretkezik levelezőtársnőjének az anyjával…